Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

21 valamennyi rétege részt kért magának e szellem terjesztéséből : pápák, püspökök, fejedelmek, grófok versenyre keltek kolostorok alapításában és megajándékozásában, s magának Clunynek még királyok is adóztak. Clunyben nemcsak a szerzetesség újhodott meg, hanem az egész európai kereszténység. Ha a XI. századot a vallásosság századának lehet mondani, annak a századnak, melynek lelkéből fakadt a keresztes hadjáratok lángoló buzgalma : az elsősorban Cluny érdeme. Az ő tagjai sorából reformáló pápák kerülnek ki — mint egy VII Gergely — továbbá egyházfejedelmek, püspökök, pápai követek s a teológiai tudományok vezérlő alakjai. Az egyházi élet megtisztítása, az egyház szabadságának helyreállítása az erőszakos fejedelmek és hűbérurak elnyomása alól, a virágzó középkor egyházpolitikájának ezen eszméi : Clunyből indultak ki s onnét merítették erejüket. Cluny a világi vallásos társulatok egész sorát hozta létre, s szelleméből új, szigorú életű szerzetes rendek is születtek, úgyhogy II. Paschalis pápa joggal nevezte Clunyt annak a fényes tűzforrásnak, melyből az egész világra világosság árad. Ez többek között abban is megnyilvánult, hogy kolostoraiból új hithirdető rajok indultak ki a skandinávok, csehek, lengyelek, magyarok megtérítésére, s általában Cluny lett tűzhelye annak az egészen új, virágzó keresztény életnek, mely fő jellemvonását adja a középkor virágzó szakaszának. Ami Cluny kulturális jelentőségét illeti, a kolostor tudományos munkálkodása jobbára csak a liturgia (egyházi istentisztelet, ének) művelésére szorítkozott. De annak a szellemnek, mely a német, angol, francia és olasz kolostorokat az akkori tudományos élet gócpontjaivá tette, ő volt a megteremtője (Canterbury-i Sz. Anzelm Normandiában-Angliában). Többek között a clunyi kongregáció szerzetes íróiból merítettük jóformán minden tudásunkat a középkor belső, gondolat- és érzés világáról. 5. A hanyatlás kora. Az a ragyogó korszak, melyet Cluny jelentett a Rend életében, a X. század elejétől a XIí. század végéig tartott. Cluny a maga vallásos buzgalmában egyoldalúvá lett, a kézimunkát háttérbe szorította, földbirtokait bérlőkkel műveltette, s a rendi élet majdnem kizárólagos feladatává csak az isteni tiszteletet tette, melyet roppant fénnyel vett körül. Ez ellen magában a Rendben is visszahatás támadt, mely azt célozta, hogy újíttassék fel a régi egyszerűség a szertartásokban, templomi és kolostori építkezésben, ruházkodásban, a kézimunka gyakorlásában. A régi szellem felújítását különösen a