Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

35 az örök városnak egy újabb vonzóerő-mennyiséget s az egyháznak új agitációseszközöket nyújtson. A gótikus dómok az Isten imádására, dicső­ségére, birodalmának erősítésére, a jezsuita templomok a pápaság dicsőí­tésére, hatalmának emelésére épültek. A gótikus dómokban a kor érzésének és tudásának mélysége, mérhetetlensége jutott kifejezésre, művészi alkotá­saikban önnönmagukat adták, a bárok épületen mindig ott ólálkodik a figyelem, a tekintet a látványosságra éhes tömegre. Egyik a nép szívéből vett alkotás, a másik a hatalmasoknak porhintése a kevésbbé tisztán látók szemébe, ott törekvés a nagyra, az istenire, a megnyugtatóra, felemelőre, itt hatásvadászat, csodásítás, behálózás, szemfényvesztés. A gótika imádság, hódolat. A bárok agitáció, mondja Gurlitt. A különben derék és tisztafejü, tisztalátású Gurlittnak ezen gondo­latait megtaláljuk egyéb művészettörténetekben is, csakhogy még csipő­sebben, még kesernyésebb gúnnyal. Míg tehát egyesek nem találnak elég kemény ostorozó szavakat a bárok stílus szertelenségeire, természetellenességeire, addig mások az eredet kérdéseért vivnak erős harcokat. Mint láttuk, majd az egyház antireformációs győzelmi örömét tartják a bárok stílus termelő hangulatának, majd az abszolutiz­musban, XIV. Lajosnak s utánzóinak pompázásában s a hódoló tömegek ferde jellemében látják azt az alaptónust, melyből a bárok kisarjadt. A római császárok óta még nem volt kor, melyben egy ember akarata annyit ért volna, mint ebben az időben. A 1' état c'est moi büszke jelszavában jegecesedik ki az a bizánci modorban felépült, szinte félisteni hatalom. Ez az a fényforrás, melyből a fönséges, főmagasságú, nagyméltóságú, kegyel­mes stb. uraknak a sora le a nagyságos, tekintetes urakig kölcsönzi fényét. Ezekben a címzésekben az jutott kifejezésre, hogy a társadalmi életben az embernek az a viszony adott értéket, amelyben uralkodójához és az ural­kodó köréhez állott. Aki önállóságának megtagadásával ebbe a láncba be nem kapcsolódott, az a társadalmi érvényesülés szempontjából elveszett. Legkarakterisztikusabb ismertetője ennek a kornak a paróka. Az egyéniség értékét ilyen külsőséggel akarta kifejezésre juttatni, sőt emelni. A fürtök száma, nagysága jelezte a rangot s az egyénit, a személyt úgy korlátozta, hogy a természetes haj helyére a nivelláló, kiegyenlítő vendéghaj lép. A képzőművészet finoman megszerkesztett érzékeny mérleghez hason­lítható,*) ha súlyváltozást mutat, ebből bátran következtethetünk a szellemi élet eltolódására. A XVII. században a képzőművészetek mérlegén ideges moz­galmasságot, hatalmas kilendülést veszünk észre. Megpróbáltuk ennek az egyensúlyváltozásnak okát adni s arra az eredményre jutottunk, hogy az antireformációban újra átélt, bárok módra átélt kereszténység s az egész Európában uralkodó abszolutizmus billentette ki egyensúlyából. Ezek adnak párateltséget a korszellemnek, mely azután a bárok művészetben csapódik le. Fényesek, pompázok, ünnepélyesek a földi királyok palotái, fényesebbeknek, ünnepélyesebbeknek kell lenni a Mindenek Ura házainak. A pásztorok áhitata, *) Dr. Adalbert Matthaei: Deutsche Baukunst.

Next

/
Oldalképek
Tartalom