Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

A renaissance korról és stílusról általában. A korszellem, az uralkodó eszmék megvilágításában foglalkoztunk városunk középkori műemlékeivel, történeti keretekben vizsgáljuk a renaissance kor alkotásait is. Az önfeledt, naiv szemlélődés, pusztán művészi vizsgálódás, esztétikai elmerülés — a történeti keretek teljes mellőzésével — a legnagyobb elfogultság s tengernyi tévedés szülője, forrása. Nincs nehezebb feladat a histórikusok számára, mint új korok születési idejének megállapítása. Az emberiség történelmének közvetlen forrása az az eszmetartalom, ami a lelkekben működik, az az energia, erő, amellyel az egyének az eszmék megvalósításán törekszenek s azok a tények, amelyeket a megvalósulás talajába ültetnek.*) Ha ezen alapelv világánál nézzük az újkor megszületését, döntőerejü és jelentőségű mozzanatokra akadunk a középkor fordulópontjánál. Amint a római birodalom pusztulása, a népvándorlás új törzsei, új államalakulások, új keresztény kultura új kort hivtak elő, Konstantinápoly eleste, Amerika felfedezése, a különféle találmányok szintén határkövekké lettek a modern kor mesgyéjén. A könyvnyomtatás s a papiros olcsósága a műveltségnek széles rétegekben való terjedését idézte elő, a puskapor feltalálása átalakította a védekezés és támadás addigi technikáját, a delejtű idegen világrészeket nyitott meg s gyarmati politikára vezette az európai államokat, a nagyítók a csillagvilág titkait tárták fel a tudományos világ előtt, egy szóval a természettudományi felfedezések a világ meghódítását s az apróbb találmányok új társadalmi berendezkedést vontak maguk után. A kultúra színtere és hordozói nem változtak. De az eszmék hullámzása új világot teremtett. Értékük és jelentőségük különböző. Egyesek nagy hatalommal, szinte zsarnoki erővel lépnek fel, mások csöndben hatnak a mélyre hatolnak, szinte észrevétlenül, de állandóan működnek. Az irányító eszmék öt csoportba sorozhatok minden változatosságuk s különféle jelentőségük és jellegük mellett is. Első sorban csökken az egyház iránymutató befolyása a keresztény népek életére. Az egyház XIV. és XV. sz.-i élete, az avignoni fogság, a nagy nyugati szakadás s az eredménytelen reformzsinatok a pápaság egyházpolitikai hatalmának gyengülését vonták maguk #) Dr Albert Ehrhard : Der Katholizismus und das zwanzigste Jahrhundert im Lichte der kirchlichen Entwicklung der Neuzeit. 55—74. I.