Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

6 után. IV. Károly császár aranybullája (1356.) kimondotta, hogy a német királynak nincs szüksége pápai megerősítésre, anélkül is császára a római szent birodalomnak. A germán és román világ közti szakadás már itt kezdődikA szerzetes élet iája nem hajtott új, életre való hajtásokat. A régi rendek nem álltak hivatásuk magaslatán. A nép vallási élete rohamosan hanyatlott. Boszorkányhit, a szentek babonás tisztelete, a búcsúkkal s reliquiákkal való visszaélések, az önostorozások csak egy-két sajnálatraméltó jelenség a sok közül. A wiklifitizmus, a husszitizmus s az új életre éledt waldensesek a közeli vihar követei. Ezzel párhuzamosan a pogány klasszikus ideálok újjászületnek a tudomány és művészetek terén a humanizmusban és a renaissanceban, az állami élet vérkeringésében az abszolutizmus felkarolásával, a filozófiában a fölvilágosodás nyújtotta új világnézettel. Ez a fejlődés, amelyet mi most csak futólagosan érintünk, kezdetben teljesen ártatlannak indul. Az első humanisták a klasszikus kultúra iránti lelkesedést össze tudták egyeztetni a középkorból, az egyházról, vallásról, államról, erkölcsről átvett felfogással. Egyszerű lélektani fejlődés alapján azonban egyszerre csak veszedelmes alakot kezdett ölteni az antik klasszikus kultúra iránti lelkesedés. Lelkesedtek azokért az ideálokért is, amelyekből a klasszikus emlékek s a renaissance alkotások megszülettek, sőt a fiatal humanisták életelvükké tették a derült pogány világnézetet és síkra szállottak a középkori eszmék képviselőivel. Az újkorszellem harmadik tűzjegyét a tudományos élet hordozza magán. Nagy gondot fordítanak a történelmi és természettudományok megalapozására. Ezeknek induktív és tapasztalati módszere homlokegyenest ellentétben áll a középkori tudományos rendszerek metaphizikus és deduktív jellegével. A történelem iránti érdeklődés a klasszikus ókor iránti lelkesedésből fakadt. A középkori krónikások, annalisták munkái úgy hatnak ránk, mint egy végtelen nagy síkság, mely fölött az ég lebeg. Egyhangú előadása a múltnak. Ezzel szemben a klasszikus ókor irodalmi és archeológiai maradványainak figyelmes szemlélete s összehasonlítása a középkorral megteremtette a kritikát s a kritikával a történelem-tudományt. Első művelői a humanisták s az első támadások is a megpolgárosodott egyházi hagyományok ellen a humanistáktól indultak ki. A történelmi érzék hiányában nemcsak a sallangokat kifogásolták, hanem aláásták a sallangok örök érvényű hordozójának tekintélyét is s így előkészítették a reformáció talaját. S ha figyelmünket a kulturális térről a politikaira, a nemzetek életére fordítjuk, ott is hatalmas átalakulásokat kell leszögeznünk. A nacionalizmus, a nemzeti különállás gondolata s a középkori univerzalizmuson és a respublica christianán aratott diadala hatalmas hullámverése a politikai élet örökké imbolygó tengerének. Ma, mikor a nacionalizmus már véres, nagyszabású nemzetiségi küzdelmekké változott egy nemzet kebelében is. ma még jobban meg tudjuk érteni a gondolatnak nagy hordóerejét. Az újkornak leghatalmasabb mozgató tényezője azonban az a pszicho/