Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1914

4 Ausztriából. Megértjük ezt abból a sürü érintkezésből, melyet városunk protestáns lakói, kereskedőink, iparosaink, főuraink az osztrák városokkal folytattak. Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak újabb keletű. Városunk építészete a legrégibb idő óta nyugati hatás alatt áll. Hiszen mintha csak Achennek, vagy Strassburgnak belvárosát látnánk görbe, szük, terv nélkül megépített utcáiban, hatalmas várfalában, bástyáiban, tornyaiban, kapuiban, főpiacán levő szerzetes templomában stb. Régi és erős kapcsok fűznek bennünket nyugathoz s elmondhatjuk, városunk fejlődésének egyáltalán nem kárára. — Még a házak történetét sem bolygatom. A városi levéltárban őrzött telekkönyvek felvilágosítást nyújthatnak a házak tulajdonosait illetőleg egészen a XVIII. sz. elejéig, azonban a többszörös házszámváltozás (1801—2, 1784—85) valóságos útvesztővé tette a telekkönyveket, melyekben búvárkodni a rendelkezésemre álló rövid idő mellett egyelőre nem volt módomban. Munkám hézagosságát tehát magam érzem legjobban. Egyelőre megelégszem azzal az eredménnyel, hogy nekünk városunk XVII.—XVIII. sz.-i. építészetében van valamink, amit meg kell becsülnünk, amire büszkék lehetünk s ez az önérzet serkent majd bennünket a további munkára, hogy azok a háziúrak, kik ilyen házak birtokában vannak, nem fognak barbár kézzel hozzányúlni a restaurálás, az átalakítás fontos munkájához, mint az a múltban történt, nem tataroztatják le a finom, rokokó, bárok párkányokat, nem meszelik be a stílusos faragású kőkapúkat, kőornamenteket, nem dobatják le a törött szobrokat, melyeknek, ha nemi s országos, de bizonyára kiváló helyi jelentőségük van. Találnak majd megoldást, hogy a modern átalakításoknál a festői loggiás udvarok megmaradjanak s ne adjanak helyet Ízléstelenül odatapasztott verandáknak, bódéknak, közönséges, ereszes kerítéses nyilt folyósoknak stb. Ehhez érzék, ehhez tanultság, műveltség, izlés kell s ennek a hiánya megbélyegző volna városunkra, melynek kultúrális múltja van. A fejlődés, az üzleti szellem még nem jogosít fel bennünket arra, hogy lábbal tiporjunk jó ízlést, a múltnak szép alkotásait, hanem inkább ösztönöz bennünket, hogy fejlett ízléssel, finom érzekkel vigyük tovább azt, ami szépet alkotott a mult. Ilyen lélekkel néztem városunk emlékeit, ilyen lélekkel ajánlom munkámat tanítványaim és városunk közönségének jóindulatába. Szemléltető képeket is nyújtok. Hálás közönetet mondok ezért a háztulajdonos úraknak, kik szívesek voltak házukról felvételt és klisét csináltatni (Dr. Herceg Esterházy Miklós, Dr. Töpler Kálmán, özv. Schwartz Miklósné, Sziesz Károly, özv. Pócza Istvánné, Spiess Antal, Storno Ferenc, Gruber A.,azev. konvent, kath. konvent), s a Műemlékek Országos Bizottságának és az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulatnak, hogy két klisét a régi városházán levő freskókról, illetőleg 14 drb.-ot a régi evang. temető síremlékeiről s a Szt. Mihály-utca 9. számú házáról kikölcsönözni szíveskedtek. Hálásan köszönöm Stornó Ferenc akadémiai festő és Kugler Alajos városi levéltáros úraknak, hogy munkámban útbaigazításokkal segítettek.