Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1913

22 szalaggal. Jelzi, hogy a világ legfőbb eseménye az Üdvözítő születése, középpont a teremtés és utolsó ítélet közé eső nagy pályán. A szentély három csúcsíves ablakját szimbolikus üvegfestmények díszítik. Krisztus urunk kereszthalálát, az üdvözítő szent keresztet; jelzi az érckigyó, a szentmiseáldozatot a szőlővessző s a kenyérfa... A szentély boltozatán van egy halmon az Isten báránya, lábánál fakad a paradicsom négy folyója, melyeknek vizéből szarvasok csillapítják szomjukat. Sicut cervus desiderat ad fontes aquarum, ita desiderat anima mea ad Te, Domine. A keresztény ember szomját ábrázolja az isteni tanítás után. Láthatók még a négy evangélistának s az angyali karnak képei. A szentély déli oldalán Melchisedech, északi oldalán Ábrahám áldozata van festve a régi románkori szalaggal szegélyezve. A két csúcsíves fülkében a mérleget és kardot tartó angyal az igazságos ítéletet, a koszorút és pálmát tartó a jutalmat s békességet jelzi. E nagyobbszabású képeken kívül az egész falat szines drapériák, szőnyegfestés, medaillonok (Krisztus és az apostolok) stilizált növények, kecses geometriai alakzatok, mozaikok, kockák körök festői változatban vonják be. Ha még mindehhez hozzávesszük a szép stílszerű oltárt, tűzben aranyozott gyertyatartóit, feszületét, a lakatosmunkát, a zománcos téglaburkolatot, elegánsan lejtő szines cseréppel kirakott meredek tetejét, előttünk áll művészies szépségében, vallásos áhitatában a középkori szegények bibliája, a díszes istenháza. Egy kis általános esztétikai elmélyedés a román stílus sajátságaiba. Érdekes kutatni, micsoda alapgondolatokon és szellemi motívumokon épül fel a román stílusnak ez a sajátságos díszítési módja. A képzeletvilág uralma, a festői elem szeretete, a ritmikus mozgás, az anyagnak felbontása önálló egységekre, csoportokra, részekre, a vízszintes tagozódás mellett a magasbatörekvés: ezek azok az alapgondolatok, melyek a román építészetben testet öltenek. A görög építészetben az ész uralma, a finom izlés föltétlen kormányzása a fő. Az izlés, amelyből a román fakadt, nem olyan finom, nem olyan fejlett, nem törekszik annyira az egyszerűre, a természetesre s a lelki erő, amely a román díszítőművészetben és építészetben megnyilatkozik, inkább a képzelet, mint az ész. Elég az alaprajz változatos kiképzésére tekinteni, hogy erről meggyőződjünk. A felépítésben is — szinte az áttekinthetőség rovására — a gazdag tagozás az uralkodó. A képzeletnek ebből az egyeduralmábó származik a román stílusnak