Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

24 akadémiához tanárokat küldenek fiaikból és el is tartják őket mindaddig míg a tanárok fönntartására nem kerül valahonnét alap, — az E betűs iratban közli azon szerződéstervezetet, mellyel báró Rumel kötelezi magát az intézet gazdasági ügyeinek gondozására. A pozsonyi magyar királyi helytartótanács egy bizottságnak adja át véleményadás végett a folyamodást. A helytartótanácsnak bizottsága (gróf Zichy Ferenc, Szuhányi Márton, Barinay László, Brunczvik Antal) lelkesen ajánlja az apát kérését a királyasszonynak. Nem akar Dunába vizet hordani annak bizonyítgatásával, hogy sok, nagyon sok áldás árad a tudományok és művészetek ápolásából a közjóra ; azt hiszi, elég, ha azon tényre mutat, hogy külső nemzeteknek, hatalmas népeknek, hires országoknak nagy gyarapodása a tudományok és szépművészetek ápolásából ered, hogy nincs Európában müveit nép, nincs művelt ország, melynek nem volnának ilyen egyetemes akadémiái, hogy csak egyesegyedül a magyar ifjúság olyan boldogtalan, hogy vagy egyáltalán nem művelődhetik ilyen'intézetben, vagy, ha művelődni akar, valamelyik külföldit kell fölkeresnie nagy költségen, amit a vagyoni középszerben élő családok fial nem győznek, s ezért aztán otthon rejtőzködnek, a természettől kitűnő tehetséggel áldottak közül sokan a hazának és családjuknak fájdalmas kárára a nemesekhez illő térről leszorulnak és tétlenségben tengődnek vagy pusztán csak földmivelésbe temetkeznek. Történik pedig mindez hazánkban, ahol tán több az egyszerű iskola, mint másutt; mivel azonban ezek az iskolák alig tanítanak mást a latin nyelven kivül, amely művelt népeknél a többi tudománynak csak elenyésző töredéke, s mivel a jelennek tudományossága a többi tudományt és a művészeteket, ezeken kivül még a müveit népek nyelvének tudását is követeli, azért szükséges, hogy ilyen akadémiára törekedjék az ország, hogy a hazának ifjúsága egyéb tudományokban, ügyességekben és nyelvekben is kiművelődhessék. Erezték ilyen egyetemes intézeteknek szükségét az elődök is, mert csak ilyenekre magyarázhatni, mikor az 1723. évi országgyűlésnek 70. cikkelyében azt határozták, hogy az akadémiákon ne csak bölcseletet, teológiát és jogot tanítsanak, hanem mindazt, amit a külső országok egyetemein szoktak, így azt is, ami a katonai rendnek javára szolgál, még pedig alkalmas tanárok; a részleteket: a tanítás módját, alakját és eszközeit a helytartótanácsnak kellett volna előterjeszteni. Tehát már akkor is belátták a rendek, hogy a magyar akadémiák tanítása nem elég igazában a magyar ifjúságnak, azért a más népeknél dívó tanításról okoskodtak. Az alkalmas eszközök és szükséges költségek azonban egész eddig hiányoztak ; a helytartótanácsnak mégis meghagyta az említett cikkely, valamint az ugyanazon országgyűlésnek 105. cikkelye, hogy ilyen akadémiáról gondoskodjék, és hogy az előkelőségnek, valamint az egyszerűbb nemeseknek fiai a zászlós urak udvaraiban neveltessenek. A helytartótauácsnak bizottsága mindezért minden tétova nélkül adna helyet mind a jámbor egyesületnek, mind az akadémiának, annál is inkább,