Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912
16 búcsú van kötve, — 6. a Szent István királyunkról címzett lovagrend megalapítására pápai engedélyt. Mindegyiknek örül, az utolsónak azonban szive szivének mélyéből. Új tervével állunk itt szemközt, melyhez megnyerte a pápai tekintélyt s amelynek szellemi és anyagi hasznából több eddig ismeretes kedves tervének jut valamelyes jó. Régi íróknál olvasta valahol s el is hitte azt a nyilvánvaló tévedést, hogy első királyunk, Szent István, lovagrendet alapított, hogy Szent linre herceg e rendnek tagja volt, hogy ez a rend a szent király halála utáni zavaros időkben összeomlott, hogy Szent László királyunk nagy disszelfénnyel ismét fölélesztette, hogy később mostoha viszonyok közt megint megszűnt. Ezt a lovagrendet akarta most az apát halottaiból megint föltámasztani. Minden egyes tagja kötelességének ismerné, hogy a katholikus hit lovagjaként az ősi hitet nemcsak védi, hanem adandó alkalommal terjeszti is ; e lovagrenddel Isten dicsősége terjedne, Szent István királyunknak hire-neve öregbednék, az eretnekség fogyatkoznék, a haza dicsősége növekednék, a bencésrend új erőre kapna. Nagyjában elkészítette az apát a rendnek tervét és alapszabályait, Szent István királyunk tanításának és Szent Benedek szabályának szelleme érzik rajtuk. Lenne főmestere (summus magister), maga a király vagy akit az akarna; két nagymestere (magni magistri), egyik egyházi, másik világi; rendes tagjai is csak előkelők lehetnének s fölvételükkor legalább száz aranyat fizetnének ; ezen összegből megtérítenék az apát római tartózkodásának költségét, másik részét a bencés rend javára fordítanák, például visszaszereznék vele a rendnek idegen kézre került apátságait, a harmadik rész a végeknek jutna. Csak ilyen nagyjában rajzolt képét a lovagrendnek mutatják az apát iratai ; természetesnek is látszjk ez, mert az apát szemében fő csak az, hogy a lovagrend létesüljön, a részletek mellékesek és a viszonyok szerint változhatnak. A kész tervet az apát megmutatja Rómában Quirinus bencés bíborosnak és kéri hozzá jóindulatát és segítségét. Amint a bíboros megismerkedik a tervvel, igaz örömét találja benne és szívesen igéri a kért segítséget is; tanácskozik is a magyar királynak római követével, s amint ennek beszédéből és hivatalos iratokból megismerkedik az apátnak eddigi működésével és a mostani tervének megvalósítására ható körülményekkel, az a véleménye támad, hogy ez a mostani terv az apát összes eddigi terveinek koronája és meg is valósítható ; igazít tehát egyet-mást az alapszabályokon, aztán jó lélekkel és lelkesen ajánlja az egész ügyet a pápának. A pápának is úgy megtetszik a terv, hogy apostoli és királyi címmel tiszteli meg a tervezett lovagrendet; engedélyt is ad mindjárt az apátnak, hogy a bécsi udvarnál szorgalmazza tervének elfogadását; s ha minden valószínűség ellenére az udvar tétovázna vagy vonakodnék, akkor szabadságot adott az apátnak arra, hogy más úttal-móddal is megvalósíthassa ezt az üdvös gondolatot. Nem is ereszti a pápa puszta jóindulattal és üres szóval útjára az apátot, hanem irat államtikárával, Valenti bíborossal, Camillus Paulutius bécsi követének, aztán a bécsi bíborosoknak, KoIIonichnak és Zinzendorfnak, hogy
