Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

17 egész erejükkel támogassák az apátot ezen üdvös munkájában a bécsi udvarnál. Quirinus bíboros még másként is akarja segíteni; tudja, hogy az apát földhöz ragadt szegény, hogy a terv megvalósításához költség is kell; az apát ezen baján úgy akarna segíteni, hogy ír az összes német bencés apátoknak és fölszólítja őket, segítsék az apátot, ki a bencés rend és az egész kereszténység ügyében végzett munkájával már eddig is busás érdemeket szerzett magának, ezen mostani dolgában necsak jó tanácscsal, hanem egyéb alkalmas úton-módon is, hogy ez az üdvös munka, mely ilyen szépen kezdődött s melynek szerencsés sikerültéhez most már csak az uralkodónak hozzájárulása szükséges, anyagi eszközök hiánya miatt valahogy az apátnak kezébe ne szakadjon. Amint idáig ért az apát tervével, nem bir örömével ; azon melegében ír a montecassinói főapátnak és áradozva beszél neki levelében sikeréről és ezen érzett nagy öröméről: nagy és századok óta nem hallott dologba kapott, mikor ezen lovagrend fölélesztésére vállalkozott ; oly tisztesség és fény árad majd belőle a bencés rendre, hogy azt gondolhatni, az ősi dicsőséges idők újultak meg fölötte; nem is kell most már az egész ügyhöz más, mint az uralkodónak beleegyezése, ezt pedig annál nyugodtabban és biztosabbra várhatja, minél buzgóbban folyamodnak Szent Benedek atya révén Istenhez a mű sikeréért azok az ártatlan montecassinói apródok és rendtársak; kéri ezért a főapátot, serkentse csak fiait imádságra, hogy ez az érlelődő terv megvalósulhasson. Amint az apát 1740. őszén Bécsbe ér, nagy változást talál: 111. Károly király meghalt, Mária Terézia ül a trónon. Attól tarthatott az apát, hogy a változásnak sok minden gondja közt egyelőre nem marad idő, nem igen akad hamarosan kedv az ilyen tervhez, mint az övé; azért nem csügged, megtelepszik Bécsben, hogy az udvari és a magyar hivatalos körök közelében legyen; innen jár Pozsonyba, innen rándul az előkelő magyarokhoz a vidékre, innen járogat a külföldi kolostorokhoz; mindenütt ismerteti, ajánlgatja tervét és gyulaszt a maga lelkesedésével sokakat lángra. Mosolyog is feléje eleinte a siker, mert azt hallja, hogy a királyasszony nem idegenkedik a tervtől ; előbb azonban azt akarná hallani, mint vélekednek felőle az ország előkelői. Az előkelők és hivatalosok sokjának tetszik a terv, gróf Batthyány Lajos kancellár és Koller József tanácsos lelkesednek érte. A pápa kívánságának engedve, Camillus Paulutius bécsi nuncius tanácskozik az apáttal, Kollonich bíborossal és Batthyány kancellárral, mint lehetne a tervet mennél előbb megvalósítani; azt tartják, legjobb lesz, ha a pápai követ ír gróf Esterházy Imre prímásnak és kéri tanácsát, meg segítségét. A primás rövid idő múlva válaszol Bécsbe s helyesli az apát tervét ; ugyanígy nyilatkozik gróf Pálffy János főparancsnok is. Camillus Paulutius pápai követ másként is akarna segíteni az apáton ; ír az összes magyar bencés apátoknak és nagyon ajánlja nekik az apátot és tervét. Aprólék harc is támad mindjárt a terv körül ; egyik rész színültig magyarnak szeretné a lovagrendet, azért csak magyar vért bocsátana hozzá ; a másik rész monarchiás szemmel nézi az ügyet és a németeknek is engedne