Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

15 Amint Rómába ér, nyomban munkához lát; megszerzi a bencés apátok és bíborosok jóindulatát s azok segítségével igyekszik célja felé. Amint szívós kitartással, lankadhatatlan lelkesedéssel sok minden akadályon átsiklik vagy átfurakodik, amint már szinte a kezében érzi egyik-másik reményét, akkor az egyházi hatalom viselője, XII. Kelemen pápa, hirtelen meghal (1740. febr. 6.), a bíborosok pedig elzárkóznak pápaválasztani. Csillogó szappanbuboréknak bizonyult minden reménye. Ha nem akart üres kézzel, reményszegetten távozni az apát Rómából, ha nem akarta •eddigi fáradozását meddőnek látni, várnia kellett az új pápára, s erre biztatták jóindulatú támogatói. A pápaválasztás azonban hosszúra nyúlt, a bíborosok ugyanis csak féléves elzárkózás után (1740. aug. 14.) választják meg Lambertini bíborost pápának, ki XIV. Benedek néven kormányozta az egyházat. Ez a hosszúra nyúló római tartózkodás, főleg költséges volta miatt sok gondot szerzett az apátnak. A gondok, vesződségek sivatagában vigasztaló oázis volt neki MonteCassino és a munka. Amint szabadulhat egyszer Rómából, kikelő tavaszkor (1740. március havában) elzarándokol Monte-Cassinóba a bencések bölcsejéhez, nyugatnak első kolostorához. A magyar ifjúságnak szánt akadémiáról sem feledkezik meg Rómában. Tudja jól, hogy a főapát éppen nem akarna ilyen akadémiának fölállításában részt venni ; azt is tudja, hogy a főapát lelkesedik az idegen kézre került és idegen célra használt régi bencés apátságok visszaszerzésének és a főapátsághoz kapcsolásának gondolatáért. Az apát egyesíti tervében ezt a két célt, hogy az elsőnek fanyarságát a másodiknak édésségével feledtesse s ha lehet, kívánatossá tegye. Azt hallja ott Rómában, ho^y III. Károly királyunk jó nagy összeg pénzzel tartozik a hitterjesztő kongregációnak ; a cassinói kongregációnak bencés apátjai és a két bencés bíbornok, bizonyára Koptik apát ösztönzésére, most azon erőlködnek, hogy ezen összeg elengedéseért a magyar király a magyar bencéseknek az összes vagy legalább néhány magyar bencés apátságot adasson vissza, a magyar bencések pedig ezért a jóért bencés akadémiát alapítsanak. Az apát kéri a főapátot, küldje meg azon apátságok jegyzékét, melyeket még vissza lehetne szerezni. Később is sürgeti megint ezen adatokat. Másik nemes szórakozása az irodalmi munkásság volt, Gotti bíborosnak „Vera chiesa" című munkáját fordította olaszból latinra. Mikor aztán a sóvárogva várt új pápa trónjára lép, újra hozzálát az apát a kéréshez. S a gyümölcsös ősszel az ő fáradozása is gyümölcsözik. Sok kedves vágya látszik valósulni, több csak kapródzásnak bizonyul. Kapott Rómában 1. kis kápolnája számára, melyet Isten segítségével majd nagyobbítani akar, engedélyt a szent olvasó társulat alapításához, — 2. búcsúkat ezen új kápolnája és régi temploma számára, az előbbinek mindennapos teljeset, — 3. két szentnek tetemét, egyikét a pannonhalmi templomnak küldi egy pápavárosi utassal, másikát maga hozza, — 4. salzburgi kollégiuma számára az akadémiai címet minden kapcsolatos kiváltsággal, — 5. a főapátnak szánt feszületes képeket, melyekhez halálos órára szánt