Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1912

14 letet, történetet, földrajzot és címertant, elvezeti őket a jogtudománynak tágas mezejére s előadja nekik a polgári és kánonjogot, a nyilvánost, hűbérit, természetit és nemzetit, tanítja őket matematikára és külföldi nyelvekre, mindezeken kívül ügyesíti az ifjúságot az akkori fölfogás szerint szükségeseknek tartott lovaglással, vívással, tánccal, művészi lóraszökéssel (voltigiare) és katonai gyakorlatokkal, rövidesen: megteszi növendékeivel mindazt, amivel célját: az előkelők sarjadékait egyrészt istenifélelemben és igazi keresztény nemesi erkölcsökben, másrészt tudományokban és nemesekhez illő ügyességekben állami és katonai szolgálatra nevelni, elérheti vagy legalább megközelítheti. Bökkenője az egész tervezgetésnek szerinte csak kettő van ; az ^gyik : honnan kerülne annyi bencés rendtag tanárnak, a másik: terem-e Dömölkön annyi eleség, amelyen eltarthatni az ilyen intézethez szükséges sok lovat? Ezen a két nehézségen könnyen átsiklik az apát: tanárok ugyan nem kerülnének elegendő számban a magyar bencésekből, kaphatnának azonban eleget a salzburgi egyetemnek szövetséges apátjaitól, akik az apát kérdezősködésére már Ígértek is ilyeneket, ha velük szövetséget kötnének; eleség is terem elég Dömölkön, mert Bánics Domonkos dömölki jószágkormányzó szerint nem ötven, de száz lovat is lehet ott eltartani. A főapát akaratától, beleegyezésétől függ tehát az egész tervnek sikere az apát szerint; a főapátot akarná tehát a terv szépségének és derékségének fejtegetésével megnyerni. A főapát azonban nem találta kedvét ilyes intézetben. Nem pusztán a tudományért és annak terjesztéseért, nem is pusztán a lelki nemesedésért hevül az apát, mikor a magyar akadémián töpreng. Egyéb célja is van vele. Nem sokat látott még hazánkból a maga szemével ; németekével látja hallomásból ismeri a magyarságnak erkölcsi és műveltségi állapotát, még pedig nem örvendetesnek. Azt hiszi, ezen is segíthetne az új intézet, mely tanításával és nevelésével oktatná és nemesítené az előkelő ifjúságot ; s mivel a magyar előkelőségnek nagy a hatása és hatalma alattvalóira, az új intézetnek haszna látszanék lassankint a köznépen is; fokozná az intézet hatását az is, hogy magyar növendékeinek sorát osztrák ifjak tarkítanák, kik szelídebb erkölcseik példájával is hatnának és nevelnének. Ezentúl két intézetnek gondjával vívódik az apát: a salzburgi kollégiuméval s az új magyar akadémiáéval. Erejének nagyobb részével azonban egyelőre a réginek szolgál. Amint novemberben Salzburgnak igyekszik az apát, Bécsben találkozik Apponyi Lázár gróffal és megegyezik vele, hogy annak első nejétől származó két kisebb fiát, Györgyöt és Lászlót, Rómába viszi, a mostoha anyjuk részéről rokonnak tartott Guadagni bibornoknak és az ő segítségével a pápának bemutatja, a pápánál a grófi család érdekében ereje szerint szorgalmatoskodik, aztán úgy karácsony táján a fiatal grófokkal Salzburgba utazik s ott neveli-oktatja őket három éven át a maga intézetében. Róma! Annyi jámbor vágynak célja! Két kézzel ragadja meg az apát is a kínálkozó, szerinte „Istentől küldött" alkalmat.