Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1911

4 ebben kiapadhatatlanul gazdagok. És szeretetüket soha nem kínálják, pedig nem szűkmarknak, bőven adnak, annak adják, akinek szüksége van reá, nem cserébe — ingyen, önzetlenül * Tisztelem ezeket a megőszült fejeket, szeretem ezeket az aranyos szíveket, kegyelettel szemlélem céhem öreg mestereit, mint egy szebb, ideálokban gazdagabb kornak, számunkra, okulásunkra megmaradt testöltéseit. Fáj a pusztulásuk, mert majd mindegyikkel a régi, ideálisabb kornak egy-egy jellegzetes, sajátos darabja tűnik el szemeink elől. Darvas Orbán e gárdának volt tagja. Életet, harminckét évet töltött a tanítópályán és egész életét itt Sopronban töltötte el. Fekete göndör hajjal jött 1879-ben és ősz fejjel, törődött aggastyánként és nehéz szívvel távozott 1911-ben, hogy mint zalaapáti perjel fejezze be kórtól meggyötört életét. Mint ifjú növendék szokta volt mondani társainak: »Meglátjátok, én vízibetegségben halok meg,« és sejtése 1912. január 3-án szomorú valóra vált. Darvas Orbán Adolf 1852. április 7-én született Magyaróváron. A gimnázium hatodik osztályának befejezésével 1871-ben a bencés rendbe lépett, ahol 1878-ban áldozó pappá lett. Pályaválasztásával már eleve útját vágta élete nagyobb kilengéseinek. Első évét a rend történetében nagynak mondott 11. Krizosztom főapát közvetlen közelében, irodájában töltötte, munkásságának többi része Sopronra esik.. Az előbb említett évben a főapát ide küldte tanárnak. Darvas ambiciózus tanár lett, aki egész valóját az iskolába vitte. A céllal — nevelni és tanítani — tisztában volt és mindent megragadott, hogy a célt elérje, tanítványai jellemét és tudását kiépítse; és mert erősen akart és mert világos, minden helyzetet áttekintő fej volt, nem a »jó«, hanem a »szigorú ember« kategóriájába soroltatott. Nála bizony tanulni és engedelmeskedni kellett. De volt tanítványai, az élet útját javában tipró emberek, kegyelettel emlékeznek reá, s alig van egy is köztük, aki be nem vallaná, hogy jó tanár volt, akitől lehetett és kellett tanulni. Lehetett tanulni, mert noha nem volt szaktudós, de. szaktárgyait, főleg a történelmet, folytonos figyelemmel kísérte. Az újonnan kikerült tanárt Darvasnál meglepetés érte, a legújabb és legelismertebb szakkönyveket találta nála. Úgy tárgyismerete, mint felfogása az átlagot jóval fölülfifrólta. Történeti felfogását jellemzi, hogy a legújabb történeti iskolakönyvekkel sem volt kibékülve: a háborúkat — hála Mennek — elhagytuk, de most meg a politikai csete-paték miatt;