Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

22 halászok hozzájuk viszik zsákmányukat és pedig nemcsak Norvégiából, hanem amint az öbölben látott sok különös formájú vitorlás hajóról meggyőződtem, Oroszország északi részéből is. A kikötő körül nincs is más, mint két-háromemeletes halraktár. Az említett pap társaságában megnézegettem mindent, a százezer számban heverő szárított halat, a trán készítés egész folyamatát, a vagyont érő nyers rozmárbőrraktárt. Elkísért az öböl másik oldalán álló meridiánoszlophoz, amelyet az 1816—1852-ig tartott földmérések emlékére állítottak, s útközben sok mindenről elbeszélgettünk. A többi között érdekelt a november 18-tól január végéig tartó sötétség. Meg is kérdeztem, hogy milyen fokú e sötétség. Mint nálunk otthon Bajorországban az éjszaka. Minő hatással van? A benszülöttek megszokták, én 10 éve vagyok itt, de agyamra ólomként nehezedik. Mi az életrendje ezen idő alatt? Ugyanaz mint most az örökös nappalban. Tanítok rendes időben, (ő maga tanító is, az iskola ott van házában), eszem, fekszem, sétálok ugyanakkor mint most. Hivője körülbelül 150 van, és mégis igen nehéz a munkája, szétszórtan laknak, a legmesszebb lakó 150 kilóméternyire van tőle. Hajóm indulóban volt, elbúcsúztam, hogy utazásom legészakibb pontjára, Nordkapra menjek. Utunk kopár sziklaszigetek közt visz, amelyek sem alakjukkal, sem magasságukkal a figyelmet fel nem keltik. Hat órai ut után hajónk az egyik sziget felé közeleg s tövében megáll. Amit láttunk, szinte hihetetlen. A magasba nyúló sziklaoldal tele van fehér tollú madarakkal. Nagyítás nélkül mondom, minden helyecske el volt foglalva. Töltik az ágyukat s durranásukra a nap a szó szoros értelmében elsötétedett, a madárfelhő elfogta sugarait, pedig az öregebbje nyugodtan a helyén maradt. A Madárhegytől kezdve utunk baloldalán a Jeges Tenger végtelensége terül el, jobboldalt pedig már látjuk a Nordkapnak sötét szikláit. A Nordkap 300 méteres merőleges sziklája nem látványosság, csak azért keresik fel, mert Európa legészakibb pontja. Tulajdonkép két sziklafok van s köztük öböl, hajónk ebbe iparkodik. Kikötő nincs, hisz nem lakja senkisem e vidéket, csónakokon szállunk partra, hogy 11 órára fenn legyünk. Meredek a feljárás, kifeszített kötelekkel kapaszkodunk felfelé. Befelé fütelen sziklás merőség húzódik, a Nordkap felett egy kis fabódé áll, arra törekszünk. Tudták, hogy érkezünk és volt Ízlésük, hogy ízléstelenül lármás gramofonnal fogadjanak. Recsegő gramofon a Nordkap tetején északi éjfélkor, amikor a fáradtsággal felkapaszkodott emberiség elfojtott lélegzettel epedve várja egy nagyszerű jelenésnek kezdetét! Harmadik éjjel már, hogy várjuk. Ma derült volt az idő, északfelé járnak ugyan felhők, de mintha a tenger fölötti rész felhőmentes volna. Kapitányunk egyre biztat,