Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

23 szerencsések vagyunk, a Nordkap tetejéről teljes pompájában fogjuk látni az éjféli napot; 11 óra 17 perckor eléri a nap legalsóbb állását, majd gyorsan kezd emelkedni, napnyugta, napkelte ugyanazon a ponton van, így magyarázgatja. 11 órakor a gyenge fényű nap erősen közeledik a tenger felé, gyöngyörködünk és aggódva reménykedünk. A recsegő gramofon egyre szólt, rövid néhány perc múlva hangját kacagó gúnynak fogtam fel s mint ilyen beleillett a hangulatba. A nap gyorsan szállt lefelé, a fekete felhők gyorsabban felfelé s az égi jelenés át nem tetsző kárpitjuk mögött játszódik le. A kapitány azzal vigasztal, hogy ez majdnem mindig így van. Ugy láttam, itt csalódás csak egyet, a recsegő gramofon gazdáját nem éri, drága pezsgője fogy, mit gondol ő vele, örömben-e, boszuságban fogy-e. Aztán aki itt van még nem reményvesztett, hisz még két éjszakánk van az éjféli nap országa számára. Sietek kijelenteni, hogy reményünk a következő nap teljesült. Érdekes is, szép látvány is. A nap minél jobban közeledik, a tenger felé, annál vörösebb lesz. A szemhatárnak napfelőli vége mindjobban kigyullad, ég a menyboltozat, ég a tenger. A nap nagy korongja e vörös fénynek magja, de környezetéből csak alig észrevehetően válik ki intenzivebb fénye. Sokáig, hosszan szabad szemmel nézek beléje, kibirom, mintha más erős vörös fénybe néznék. Az egész szemhatár vörös szinben ragyog, de e vörös fénynek ezer a tónusa; a naptól távoladó vörös fokozatosan gyengül, hogy vöröses violettnek engedje át helyét. Sajátszerű a világosság foka, világos van, Írhatunk, olvashatunk, messze távolba látunk és még sem mondhatom, hogy a mi fogalmunk szerinti világosság ez. E világosságot látni kell, különben megfoghatatlan, leírhatatlan. A nap járása gyors; szemmel látjuk, mosd kezd emelkedni Balfelől jött, jobb felé távozik a legmélyebb állásából. A vörös szin gyorsan oszlik, a nap fehér fénye egyre erősödik s alig múlik negyed óra, már nem tekinthetni beléje. A mi téli késő délutáni naphoz hasonló bágyad a fénye. Az impressio a legegyénibb valami. Kérdésükre, mi tetszett legjobban utam ezen északi részében, habozás nélkül kimondom a fény, a szin. A levegő az északi vidéken oly tiszta, hogy a messze lévő tárgyak is közvetlen szemünk előtt vannak. Sokszor csalódtunk a távolság megbirálásánál. És e tiszta levegő tele van, hogy ugy mondjam, hígított fénnyel ; fénnyel, amely erejével nem bánt. csak jól esik ; fénnyel, amely a tárgyak szinét megeleveníti, a tárgyakat szinpompájukban áttetszővé teszi, merevségüket megoldja, nincs itt éles kontúr, csak szin, fénnyel átivódott szin. A tenger szine varázserővel hat. Néha világos kék, máskor meg smaragdzöld, de lagsziveschben néztem Böklinnénál is sötétkékebb hullámait.