Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1910

21 mészeti szépségben szegényes e vidék. A parti szigetek alacsonyok, kopárok, a hullám át-át hömpölyög akárhányon. Embert nem látni, pedig gunyhók, kisebb házak mindenfelé vannak. Feltűnt e körülmény, valamint az is, hogy az alacsony sziklapartokon sürün fehér körök vannak rajzolva, s hogy minden irányban telefon hálózat látható. A hajó kapitánya, akihez fordultam, felvilágosított. A halászat idején 30.000 halász lepi el e vidéket, ezek szoronganak azokban a kis faházikókban. A fehér körökkel a kikötőhelyek vannak jelelve, minden kör közepén vaskapocs van, melyhez a hajókötél erősíthető ; a telefon pedig azért kell, hogy a halászok a hal irányáról egymást értesítsék. A halászvidék központjában, Észak-Norvégia fővárosában, Tromsöben kikötünk. E város azon a kis szigeten épült, amely a nagy Hvalö sziget és a szárazföld között fekszik. A kis sziget inkább dombként mint hegyként emelkedik ki a vízből és pedig egészen közel a szárazföldhöz, amely itt tekintélyes magasságú hegyoldalban végződik. Tromsö a sziget keleti oldalán mintegy völgyben fekszik. Ott jártamkor, julius derekán, a magasabb helyek még hóval voltak borítva, a tengerparton azonban már javában leveledztek a fák. Mikor széltől jól védett kikötőjében kiszálltunk, kíváncsi benlakók és néhány lapp család fogadott, akik rénszarvas agancsaiból, csontjaiból, bőréből készült tárgyaikat nagy erőszakossággal kínálgatták. Én sietve nyakamba vettem a várost, bejártam utcáit, templomát, gimnáziumát és kereskedéseit. Természetesen fából van építve minden épülete, s mindegyiket jellemzi az egyszerűség és a térrel való szinte zsugori gazdálkodás. Legjobban a prémkereskedések vonzottak, a hajótársaság ezeket lepi el. Sokat néztek, alkudoztak s néhány darabot vásároltak is, egy kék rókával és két hatalmas jeges medvével szaporodtunk. Tromsöből már nem messze az ut a világ legészakibb városáig, Hammerfestig, Kvalö szigetnek kedvező fekvésű öblében fekszik a 2300 lakosú faváros. A víz és a meredek hegyoldal között alig van 100 méter széles sáv, amelyen a kicsiny, zsúfolt házak állnak. A vidék köves, kopár, teljesen fa és bokor nélkül szűkölködik, még a fű is ritka. Hallottam hammerfesti parkról, mint a világ legészakibb parkjáról ; felkerestem : nagysága egy kis szoba nagyságával ér fel, fái törpe cserjék, amelyek a kerítés magasságát sem érik el. A kath. pásztor — Norvégiában az a nevük — az idén kicsi udvarában egy kis virágágyban krumplit ültetett s julius közepén tul arról akart meggyőzni, hogy krumplija ki fog hajtani. Es Hammerfest lakói mégis jómódúak. Kereskedő város, cikke a hal. Nem ők a halászok, ők a közvetítők, a szegény, ezer veszéllyel megküzdő