Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

24 orvoslását, melyeket »Megujultak a nemes magyar nemzet régi sebei« kezdetű híres szózatában most tárt föl ország-világ előtt. Látszólag- a két fél egyet akart, valójában azonban át nem hidalható űr volt közöttük. Lipót szabadságot akar, de csak papiroson, Rákóczi a valóságban Ép azért a múlton okulva, nem elégszik meg a puszta Ígérettel, hanem biztosítékokat akar. Ezekül Anglia és Hollandia kezességét és Erdély függetlenségét jelöli meg. Lipót békeóhaja őszinteségének e föltételek lettek volna próbakövei. De hiába való volt Széchenyi hazafias buzgalma, Anglia és Hollandia őszinte jóindulata, az udvar ridegen visszautasította Rákóczi föltételeit és a felkelésnek vérbe fullasztását határozta el. Rákóczi fájó szivvel bár, de elfogadta a neki vetett keztyüt. Újra szól Rákóczi rézdobja, kuruclovak patái újra szikrát vernek. Bottyán János, Ocskay, Bezerédy, Forgách Simon, Károlyi villámként csapnak a németre, rácra és horvátra és kisebb csapatokban a vitézségnek hihetetlen, m^sés tetteit végezik. De Lipót is nagyobb eréllyel kezdi meg a harcot, a hírhedt Heister alat' nagy hadat küldött az országba. És Rákóczi aggódva kénytelen tapasztalni, hogy a lelkesedés és vitézség nem képes pótolni a katonailag képzett tisztek és altisztek hiányát s hogy hada nagyobb rendes haddal nem tud megmérkőzni. Az előnyomuló Heiszterrel először Forgách Simon méri össze fegyverét, de Koroncó mellett csatát vesztett, melyben megsemmisült Rákóczi egész rendes gyalogsága. Heiszter ezen győzelmének nem volt ugyan fontos következménye, a kurucok folyton nyugtalanították és igy kénytelen volt visszavonulni, de még ez évben, december 26-ikán újra nagyobb hadak ütköznek össze Nagyszombatnál és noha Rákóczi maga a vezér, a csata mégis elveszett. Bécs örült, hogy a kurucok szétrebbentek, de öröme nem volt tartós, inert nemsokára Bécs szomszédságában levő falvak téli éjszakába világító lángja mutatta, hogy a kurucok nincsenek megtörve. Ez a körülmény és az a tény, hogy Erdély Rákóczit fejedelmévé választotta s teljes erővel segíteni akarja, ismét békülékennyé tette a bécsi udvart. A békeszerzés művét már Lipót megkezdette, 1705. május 15-ikén türtént halála után pedig fia, I. Jó/sef folytatta. Rákóczi most sem ellenezte a békét. Hisz neki egyrészt egyenesen célja a tisztes béke, másrészt napról napra több nehézséggel keliett küzdenie« Vezérei közt örökösök a súrlódások, különösen az erősakaratu, érzékeny Bercsényi miatt sok a panasz. Serege 7 5 ezernyire szaporodott ugyan, de