Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

20 Magyarországtól csak 3 nap járásnyira fekvő Brzezan várban éltek és pedig Rákóczi francia hadi mérnök képében. * » * * Rákóczi nyomorúságos bujdosásában sem feledkezett meg hazájáról s nem tett le terveiről sem. Igaz, Magyarországgal elfogása óta nem érintkezett, mint irja, liogy a hiu reménytől megcsaltakat szerencsétlenségbe ne döntse, de tárgyal a Habsburgokkal harcban álló nyugati nagyhatalommal, Farnciaországgal. Ez azonban Rákócziban most csak a tehetetlen bujdosót látta, előterjesztéseit lanyhán, határozatlanul vette. Nem ismerte azt a varázst, mely a Rákóczi nevet környezte, e névben rejlő erőt, hatalmat. Bizonyos, hogy Rákóczi 1703. tavaszán, tehát akkor, mikor szabadság harcát megkezdte, teljesen készületlen volt. De ezért nem szabad követ vetni reá. Ha csak tőle függött volna, nem kezdi meg, kivüle eső tényezők kényszeritóleg játszottak bele. Itthon az Ínséges népben a gyűlölet azt a fokát érte, mely megbomlaszt minden rendet s anarkiához vezet. Végső kétségbeeséstől hajtva községenként csoportokba verődött, rabolt, pusztított. Gyűlölte az idegen elnyomót, de gyűlölte földesurát itt, mert benne is elnyomóját látta. Az az elkeseredés volt ez, mely leszámolva mindennel, pusztítani s pusztulni akar. Ez a nép, melyhez a nagyszámú elszegényedett nemesség is tartozott, sőt vezére volt, embereket küldött, keressék meg Rákóczit, ha igaz amit mondanak, hogy megszabadult és lengyel földön él. Pap Mihály és Bige László parasztruhába öltözött nemesek véletlenül rátalálnak Rákóczi nyomára és átadják a botjukba rejtett levelet, melyben a nép biztosítja hűségéről, s hogy sóhajtozásai és végső vonaglásai közben egyedül az intését várja. Mikor a nép Rákóczi létezéséről értesült, uj remény és uj lelkesedés szálja meg szivét. Veszélyes lett volna e népet magára hagyni, nagy kár lelkesedését egy szent, cél javára fel nem használni. A népek lelkesedése nem mérlegel, nem fontolgató, veszélyt nem lát, csak tettre vágy. Rákóczi terve: e néppel vivni meg a szabadság harcát, azért számolnia kell óhajával, érzelmével, felfogásával. E felfogás szerint pedig itt az idő, most vagy soha, a szabadulás vágya nem gyengébb az élet szereteténél. A tárogató varázs hangjára a halált megvetők ezrei sorakoznak a szabadság zászlai alá azzal a szent elhatározással : győzünk vagy meghalunk. Igaz, e halálra szánt ezrek nélkülözik a szélesebb látókört, de ami közelükben van, helyesen figyelik és ítélik meg. Ok alkalmasnak vélik az