Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1906

21 időt, mert az országból kivonták a háború miatt a német katonaság legnagyobb részét és szükségesnek a gyors felkelést, mert az udvar 12 ezer katonát akar szedni a magyarság közül, hogy idegen országba vigye. Ez okoskodásuk helyességét Rákóczinak is el kellett fogadnia. De korántsem hitte ez ezrekkel azt is, hogy ők, saját erejükkel sikerrel megvivják a nagy ellenséggel a harcot. De a felvilágosítás céltalan s legfölebb a lelkesedés és harci kedv lohasztásával járt volna. Azon reményben, hogy a franciák, mihelyt valamelyes eredményt elér, támogatni fogják, pénz, katona nélkül Istenbe és szeretett nemzetibe bizva, tettre szánja magát. Hogy életben létét bizonyítsa és célját megértesse, néhány zászlót és nyilt levelet küldött az országba, de meghagyta, hogy ujabb parancsig fel ne keljenek és ne pusztítsanak. 0 és Bercsényi lázas munkában töltik napjaikat. Tárgyalnak a franciákkal, végig koldulják a lengyel főurakat, hogy katonát és némi pénzt szerezzenek. Eredményt még alig értek el, mikor hire jő, hogy itthon a. nép a zászlók láttára felkelt, dúlja a nemeseket, sőt hogy Károlyi Sándor Dolhánál már szét is verte a felkelteket, kik most a határon várják Rákóczit. „Meggondolám, hogy e nép, mely segélyemben bizakodtában kelt föl, — noha meggondolatlanul cselekedett — ha szétveretik : a közvélemény engem okozna, hogy miért hagytam el ? S a nép nem magát vádolná meggondolatlanságáért, hanem engem, hogy nem segítettem meg szükségében." ') ,,Bizván ügyem igazságában és az Isten segedelmében, könnyek közt bucsuzék el barátaimtól és egy igen esős nap estéjén elindulék."

2) 1703. jun. 16-án ért az ország határához. Itt találta első csapatját a/on katonáknak, mellyel harcát meg kellett vivnia. A hir elnagyolta számukat, valóságban 200 gyalog, kiknek rossz parasztpuskáik és 50 lovas volt ott. Persze nem voltak ezek katonák, hanem kóborló szegény legények, fegyelmet nem tűrők. De mihelyt hire terjedt jöttének a nép nagy igyekezettel és örömmel tódult hozzá. Családostul, nejeikkel gyermekeikkel sereglettek táborába. Érdekes, pátriárkális táborozás! örömkönnyek hullnak az alattvalók és vezér szeméből egyaránt. Nem volt fényes e had, kardokkal, vasvillákkal, kaszákkal fegyverkezve, de ott szivükben a vágy; élni-halni vezérükkel. ') Emlékiratai 27. 1. s) ü. o. 28. 1