Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

í jesen idegen, osztrák volt. Szerencse, hogy az alap jól le volt rakva ; ennek köszönhető, hogy érzésben soha el nem osztrákosodott, hanem mindvégig megmaradt magyarnak s buzgón teljesítette mindenkor, amennyire körülményei csak engedték, hazája iránti kötelességét. A Kismartonba való költözködés az első fordulópont életében. Ezzel lezáródott irodalmi munkásságának első korszaka, amely tisztán magyar nyelvű volt. A nyilvánosság elé, mint már föntebb említettük, először fordításokkal lépett. Legelsőnek Bonaparte's des ersten Konsuls der französischen Republik, Leben und Charakteristik c. munkát fordította le (1802-ben 107. 1.). Két év múlva, 1804-ben átdolgozva újra sajtó alá került. A külső kiállítást illetőleg annyiban tér el a némettől, hogy Napoleonnak a németben is meglevő arcképén kivül még egy másikat is fölvett. Már az első kiadás fordítását általánosan sikerültnek mondják az ismertetések is, a másodikban azonban a fordítás sokkal szabadabb, könnyedébb, úgy hogy ez utóbbit inkább alapos átdolgozásnak kell tekintenünk. Érdekes egyébként, hogy a műben sehol nem akadunk annak jelzésére, hogy fordítás, átdolgozás vagy eredeti alkotás-e. E mű első kiadásának megjelenése után egy évre egy másik, terjedelmesebb mű lefordításával is kedveskedett Gaal a magyar olvasóközönségnek. A régi és mostani legnevezetesebb időbeliek hires tetteiknek és életeiknek hiteles rajzolatjok, melyet Schiller és Meiszner történetíróknak, német munkájok szerént megmagyarázott Gaal György. Pest, 1803. a magyar kiadás címe. A fordítás nyelve általában folyékony, bár itt-ott újabb szavakkal és fordulatokkal is találkozunk, amelyeket a nyeWszokás, illetőleg az irodalmi nyelvszokás, amennyiben ilyenről e korban beszélhetünk, még nem szentesített. Fordításaiból általában azt következtethetjük, hogy nem volt ellensége a neologizmusnak, de az orthologusokhoz sem csatlakozott, hanem inkább a középúton haladt. Midőn Gaal e müvek fordítására, elhatározta magát, a német eredetiek Magyarországon a német olvasóközönségnél már általános elterjedésnek örvendtek. Ez a körülmény indította őt leginkább lefordításukra. Az efféle munkáknak ugyanis akkoriban az volt a céljuk minálunk is, hogy szórakoztató tartalmukkal a szintén nagyon elterjedt, s szívet-lelket egyaránt megrontó regényeket elnyomják. Míg Gaal fordításaival az előtte szintén ismeretlen Kazinczy felfogásának hódolt, hogy t. i. a hazai irodalmat először idegen alkotások átülte-