Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

6 iránt. Atyját szeretvén, de félvén is tőle, nem akarta megbántani s azért, amíg csak lehetett, gondosan eltitkolta e vonzalmát s legtöbbnyire csak akkor foglalkozott irodalmi dolgokkal, mikor az hivatalos elfoglaltsága miatt távol volt. Korán irogatott kisebb verseket, de ezek közül csak nagyon kevés maradt fenn. Ifjúkori első kísérletei azonban kevésbbé önálló alkotások, mint inkább fordítások. Ezek közül nyomtatásban is Bonaparte élete és Schiller és Meissner biographiái jelentek meg. Nevét azonban a címlapra nem merte kinyomatni, hogy még a lehetőségét is elkerülje, hogy atyja valahogy tudomást szerezzen irodalmi működéséről. Mégis megtörtént vele is,-mint rendesen szokott lenni, hogy néha önkénytelenül is elárulta titkos hajlamát, mert még étkezés alkalmával is, mikor nem volt elfoglalva, verslábakat méregetett. Természetes, hogy előbb-utóbb atyjának is észre kellett vennie. Ismervén fiának tanárait s tudván, hogy Dugonicsot kedvelte meg legjobban, minden további vizsgálat nélkül egyenesen őt okozta fiának poétái hajlamaiért. Nem is tudta neki megbocsátani, bár kiváló tanárnak tartotta maga is, hogy nem elégedett meg saját tárgyának, a mathematikának tanításával, hanem azonfelül még irodalmi dolgokra is kiterjeszkedik, amelyekből pedig hivatalnok vagy polgár embernek semmi haszna nincsen; s még inkább bántotta, hogy ezeket sokkal lelkesebben tárgyalja, mint a mathematikát. Néha meg, fiának jövőjéről gondolkozván, annyira ment boszúságában, hogy e közbecsülésnek örvendő embert e vétke miatt otthon még durva kifejezésekkel is illette. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy alig tudott hová lenni a meglepődéstől, mikor megtudta, hogy az a havi folyóirat, amelyet ő oly nagy élvezettel s mulatsággal olvasott, saját házában készült s elejétől végig fiának alkotása. Ennyit már alig tudott elviselni s aggodalma érthető is, hisz a kalendárium készítésén kivül mindennemű irodalmi foglalkozást haszontalan, sőt vétkes időfecsérlésnek tartott. A szerkesztés a 6. füzettel abban is maradt, s csak akkor tudott megbékülni, mikor fiának hosszas utánjárásra sikerült állást szerezni. A sopronmegyei Kismartonba került, ahol Esterházy Miklós herceg (1765 — 1833.) jószágkormányzóságánál kapott alkalmazást s ezzel aztán hosszú időre kénytelen-kelletlen búcsút mondott a magyar irodalmi életnek. Hivatalos dolgai, törekvő fiatal ember lévén, annyira elfoglalták, hogy alig maradt szabad ideje s azonfelül oly környezetbe jutott, amelynek sem nyelve, sem műveltsége nem volt magyar s így érzetben is tel-