Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

47 is volt összekötve. Ez elfoglaltságnak mindenesetre nagy része van abban, hogy nem fejthetett ki még nagyobb tevékenységet, s csak ezen körülményekből érthetjük meg egyszersmind azt is, hogy miért nem találkozunk már többé nevével a nyilvánosság előtt a 30-as évek második felétől kezdve. Még súlyosbította helyzetét tartós gyomorbaja, amely különben már 1813 óta folyton kínozta. Szánalmasan panaszkodik többször nyomorúságáról, amely gyakran kedélyhangulatára is rendkívül káros befolyással volt. >Aki dicsért engem — írja erre vonatkozólag Toldynak —, annak azt válaszoltam, hogy bolondnak akar tartani. Aki ócsárolt, azon iparkodtam az ócsálásban túltenni. Aki átölelt, az biztos lehetett arról, hogy én nem viszonzom ; jégdarabot szorított szívéhez. x\ki nekem írt, annak pusztán szórakozás kedvéért válaszoltam. A mindenségben semmi sem volt annyira szép, vonzó, nagy és fenséges, hogy ón látni vagy megismerni kívántam volna. Még magamnak is terhére lévén csak sajnáltam enyéimet, hogy hozzám tartoznak és semmit sem kívántam jobban, mint a halált« (1829 márc. 14. levelének melléklete). Ezen szánalmas állapota miatt utasította egyúttal egy miniszternek meghívását is vissza, pedig ha elfogadta volna, akkor »talán már évek óta cs. és kir. udvari tanácsos volna« (Ugyanazon melléklet). Sok szomorúságot, bánatot okozott neki nejének (Heinzmann Karolina) folytonos betegeskedése is. 1823-ban vette el, de előbb reveizálist kellett kiállítania, amelynek értelmében férje korábbi halála után semminemű követelesekkel nem lép föl. A herceg csak ily föltétellel engedte meg Gaalnak a nősülést. Toldyhoz irt leveleiben különösen sokat panaszkodik szerencsétlen egészségi viszonyaikról. Majd minden második-harmadik hónapban hallhatunk töle panaszos hangokat. »Nekünk — mondja — e tekintetben (t. i. az egészséget illetőleg) nincs a legjobb sorunk, mert majd az egyik, majd a másik fekszik közülünk és nemsokára szemlátomást Őszülnek meg fürtjeim, nem annyira az öregség, mint inkább a kedvetlenség és bánat miatt, amelynek okait ön már úgy is ismeri« (1835. június 16.) Gaal jól tudta, hogy roppant elfoglaltságának igen nagy része van abban, hogy nem tud megszabadulni bajától, sőt hogy folyvást súlyosbodik. De azért megadással viselte a szenvedéseket s nem csekély vigasztalást talált lelkiismerete nyugodtságában. Sohasem vádolhatta magát kötelesség mulasztásról. Hogy mennyire hozzánőtt épen ezért hivatalához, semmisem mutatja jobban, mint az, hogy csak halála előtt egy évvel ment nyugalomba, midőn a betegségen kívül már az öregség is nagy súllyal nehe-