Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1904

48 zedett vállaira. De akkor is nehéz szívvel búcsúzott el a már teljesen rendezett könyvtártól. Bécsben maradt továbbra is állandó tartózkodásra, habár Toldy többször hivta Pestre. Nyugalmát legelső sorban arra használta fel, hogy meglátogassa fiát, Gusztávot, aki mint orvos Serajevoban telepedett meg s kedvező anyagi viszonyok között éit.*) A művészetek iránt érzett vonzalmat még az atyai házban szerezte meg s ha szabad ideje volt, örömmel foglalkozott képek festésével és zenedarabok szerkesztésével. Toldynak is küldött a folyóiratokban való ismertetés végett néhányat. Szórakozásból — írja Toldynak — néha irodalmi dolgokkal is foglalkozik (1858. okt. 26.). 1861 márc. 15-én Toldy hoz írt levele az utolsó adat, amely életére vonatkozólag tőle kezünk között van. Gaal visszautazásakor Pestet is érintette, hogy meglátogathassa Toldyt. Ekkor beszélt utoljára Toldy val; már két hétre rá, 1855. nov. 6-án, visszaadta halhatatlan lelkét Alkotójának, akinek végzéseibe egész életén át példás odaadással belenyugodott. Vele magyar hazánk leglelkesebb fiainak egyike szállt sírba. Még közvetlenül halála előtt is ennek javát kivánta előmozdítani, mikor megkérte Toldyt magyar mesegyűjteményének kiadására. A magyar és osztrák lapok egyaránt mély részvéttel értesültek haláláról. Ezek a buzgó tudóst, azok a tudós és lelkes hazafit siratták benne s követendő mintaképnek állították az utókor az elé elnyomatás szomorú napjaiban. S munkásságával csakugyan rá is szolgált, hogy mindenkor kegyelettel emlékezzünk róla. * * * Munkássága kimerítő ismertetése végett még csak azon műveinek egyszerű felsorolására szorítkozom, amelyeket különféle nehézségek miatt eddigelé még nem tudtam megszerezni vagy áttanulmányozni. Ezek a következők: 1. Die dankbaren Thiere (Abend-Zeitung 1819. 215—217. sz.). — 2. Die rothe Ziege (Erato 1821. 1 — 9. lap.). — 3. Über den Schlaf (Homayr Archiv. 14. évf. 1823.). — 4. Ornithologische Unterhaltungen (Homayr Archiv. 17. évf. 1826. és 18. évf. *) Bánóczi Kisfaludy leveleihez fűzött észrevételeiben azt állítja, hogy Gusztáv Gaaléknak egyetlen gyermekük volt. Ezzel szemben Gaalnak Toldyhoz írt egyik levelében a következőt olvashatjuk: „Minket is megfosztott a halál angyala 11 évvel ezelőtt egy kedves leánykától és Lina, akinek kedélyhangulatát ön ismeri, nagyon bele tudja magát képzelni kedves nejének helyzetébe. Azon állítása is téves, hogy Guszti 1855-ben halt meg, mert még 1861. márc. 15-én is írt egy levelet Toldynak.