Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903
16 mirigyük van, a melynek váladékát vagy csatorna vezeti le a fog felületén vagy maga a méregfog csöves. A kigyó marása alkalmával kiválasztott méreg mennyisége nagyon változó; ismételt harapás után a mirigy természetesen csekélyebb mennyiségben szolgáltatja a mérget. Az a kigyó, a mely már régen nem mart mindig veszélyesebb, mint az, a mely nemrégiben s gyakrabban használta méregfogait- Hasonlóképen nagy befolyással van a mirigytől kiválasztott méreg mennyiségére a marás ideje is ; sokkal veszélyesebb a nap hevében sütkérező kígyónak harapása, mint hűvös időjáráskor történt marás alkalmával. A kigyóméreg ellen igen régi időben s még a középkorban is fiatal, egészséges ember nyálját használták. Plinius szerint a kigyó májának élvezete jó szer a kigyóméreg ellen. Az újkor tudománya napjainkban magát a kigyómérget használja serum készítésére, a melyet oltással az állat vagy ember szervezetébe juttat s ezáltal a szervezet immúnissá lesz a méreggel szemben. A kigyóméreg első analysisét, elemzését 1843-ban Louis Bonaparte végezte s az elemzésül szolgált anyagot Viperinnek nevezte, a melyet Weir Mitschell Crotalinnek nevezett. 1) A kigyómérget a móregmirigyek választják el; ezen mirigyek más állatok fültő mirigyeinek (glandulae parotis) felelnek meg. A kigyóméreg Wahli (1883), Wolfenbein (1886) s Kanthack (1893) vizsgálatai szerint nem más, mint proteïd azaz oldhatatlan fehérje. Ezen proteïd az emiitett tudósok vizsgálata szerint proto — s hetero albumoseböl áll, a melyek a méreg erejét okozzák, azonkívül még hatástalan anyag is van benne. Mitschell s Reichhardt szerint a méreg hatását két fehérje idézi elő, u. m. globulin s albumose. A globulin a vérre, az albumose pedig a szövetekre hat, a mennyiben a szövetek elhalását okozza. Ezen két fehérje különböző mennyisége szerint váltakozik a kigyóméreg hatása. A kigyóméreg a szervezetben rögtön elterjed s főleg a megnyúlt agyvelőre (medula oblongata) hat pusztitólag; a sziv működését közvetlenül nem érinti, sem a vér alkatát vagy szinét. A kigyóméreg hónapokon, sőt néha éveken át megtartja hatását. Egyes kigyók mérge bizonyos hőfokra hevítve elveszti hatását, igy a vipera mérge 80° mellett, a szemüveges kigyó mérge ellenben 107—125°-ra hevítve még mindig megtartja pusztitóhatását. A kigyóméreg a napnak kitéve csakhamar elveszti mérges hatását. Calmette vizsgálatai szerint a kigyóméreg gyönge, frissen készített chlormészoldat vagy aranychloridoldat hozzáadása folytán elveszti hatását. Ezért kigyó marások alkalmával a serummal való oltáson kivül az emiitett oldatokkal való mosások és injectiók is ajánlatosak. Stein d. Weisen 1902. 17 füzet.
