Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

15 hamar ragadós s kellemetlen szaguvá lesz. Vulpián ezt a nedvet kutyába oltotta, a mely három óra alatt nagy kinok közt kimúlt. A nép a békák között különösen a varangyokat tartja mérgeseknek. A békákkal táplálkozó állatok, mint a gólya, a csuka, ha esetleg varangyokkal találkoznak, nem eszik meg. A gólya ugyan ritkán találkozik varangyokkal, mert nappal keresi eledelét, a varangyok pedig éjjeli állatok. Ha esetleg mégis találkozik ezen utálatos állattal, ugy csőrével agyonveri, de nem eszi meg. Hasonlóképen jár el a csuka is, a mely szivesen megeszi a békákat; ha peterakás alkalmával a varangy vizbe megy és a csuka elcsípi, rögtön elereszti. Ellenben siklók, japáni óriási salamandrák s az u. n. intő gyikok (Varanusok) állítólag minden baj nélkül eszik a varangyokat is. A varangyos béka (Buío vulgaris L.) mirigyeinek mérge C. Phisalix s Gab. Bertrand vizsgálatai szerint kétféle anyagból áll, u. m. Bufotalin és Bufoteninböl. A Bufotalin gyantaszerü, alkoholban könnyen, vízben csekély mértékben oldható; a Bufotenin ugy alkoholban, mint vizben könnyen s nagy mennyiségben oldódik. Ha a varangyos békának mérge más békába injiciáltatik, ugy a Bufotalin a sziv működését szünteti meg, a Bufotenin pedig a paralysist (megmerevedést) okozza. Amerika tropikus vidékein sok mérges kétéltű van s az amerikai indianusok bizonyos békák mérgéből készítették azt az anyagot, a melylyel nyilaikat és fegyvereik hegyeit bekenték. A hüllők (Reptilia) osztályában is sok mérges állat van. Az összes gyikok között egyetlen egyről tudjuk bebizonyítani, hogy mérges; ez a Mexikóban élő Heloderma horridum Wiegm. Ezen vaskos testű gyik csontváza s fogainak alkotása szerint a kigyókkal egyezik s azért a rendszertanban külön családba foglalják. Méregmirigye és elül-hátul barázdás méregfogai olyanok, mint a mérges kigyóké. A méreg mirigye az alsó állkapcsában van, azért az állat, ha harapni akar, hátára fekszik. Teste szemölcsös pikkelyekkel van borítva, gyönyörű narancsszínű sötét foltokkal. Mivel földi lyukából csak éjjel jön elő még keveset tudunk ezen sajátságos állat életéről ; eledele mindenféle apró rovar, féreg, béka s gyik. Harapása életveszélyes, sőt halált okozó is lehet. Bocourt elbeszéléseiből tudjuk, hogy az állatok ezen méregtől görcsöket kapnak s igen gyorsan elhalnak. Akigyók rendje (Ophidia). A mérges kigyóknak a felső állkapcsukban két vagy több méreg foguk van, a melyek tetszés szerint kiegyenesithetök vagy hátragörbithetők. Halántékuk táján nagy méregStein d. Weisen 15 óvf. 15 füzet,