Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

14 A mérges halak második csoportjába tartoznak azok, a melyek nem rendelkeznek külön méregszervvel, de mérgesen hatnak, ha táplálék alakjában a szervezetbe jutűak. Egyesek mindenkor mérgesek, mások csak bizonyos időben vagy bizonyos tartózkodási helyen. Egyes halak husa mérges hatásúvá válik, ha dögből vagy polypok s korallokból táplálkoztak. Nevezetes, hogy az egyes szerveken kivül kiválóan az ikrák mérgesek egyes halaknál. Első sorban említendő a pontyfélékhez tartozó rózsás márna. (Barbus fluviatilis Ag.) közép Európa folyóiban él, husa jóizü s keresett, de ikrái mérgesek. A közönséges ángolna (Anquilla vulgaris Flem.) s az ángolna alakú lialaknak friss vére igen mérges, ha melegvérű gerinczes állatnak vérébe kerül. A vérükben előforduló méregnek ichlhyotorin (Marshall szerint: ichthyotoxin) a neve. Hatása háromszor oly gyors, mint a szemüvegei kigyó mérge. A kétéltűek osztálya (Amphibia). A kétéltüekről még a hires Linné is azt mondta, hogy a természet nem dicsekedhetik velük, tehát épenséggel nem csodálkozhatunk, ha a nép még jobban idegenkedik ezen félreismert állatoktól. Sokat mérgeseknek tartanak. Ezen általánosan elterjedt vélemény ellen Cuvier foglalt állást s tagadta a békák mérges voltát. Cuvier után Davy J. angol tudós újból állította mérges voltukat s a legújabb kísérletek határozottan bizonyítják, hogy egyes kétéltünek váladéka mérges. Ezen állatok bormirigyei választják el a mérget, de az elválasztott méreg kiürítése s használata nem függ az állat akaratától; hanem tisztán reflexmüködés. Hisz a mirigyek falainak izomzata tisztán sima izomrostokból áll, a melyeknek működése mindig független az állat akaratától. Ezen csipős mérget elválasztó börmirigyek a test hátán s a fül táján foglalnak helyet, de csak a nehézkesen mozgóknál találtatnak, u. m. a salamandra féléknél, gőtéknél és varangyoknál (Bufonidae); a többi békánál soha sem találunk méregmirigyeket. A salamandra és a legtöbb kétéltünek mérge arról nevezetes, hogy akár a gerinczes állat vérébe akár gyomrába kerül, hat és ez utóbbi esetben állitólag gyorsabban hat, a mi annyival is feltűnőbb, mert hasonló esetekben (balak s kígyóknál) rendesen fordítva szokott történi. A méregnek ezen sajátságos eltérő hatását állatokkal végzett kísérletek is bizonyítják. Sőt békák, gőték s a fekete salamandra (S- atra Laur.) is elvesznek a salamandra mérgétől. A salamandra mérgét Zaleskys Samandarinnak nevezte; hatása hasonlít a Strichnin hatásához, főleg az idegközpontokra hat, a nélkül, hogy a sziv működését nagyban befolyásolná. Az ártatlannak látszó gőténk bőrmirigyeiben is sűrű tejszerű nedv keletkezik, a mely a levegőn csak-