Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1903

13 szervvel vannak összefüggésben vagy olyanok, a melyek egész valójukban mérgesek. A halaknál a méregmirigygyei összefüggésben álló szervek soha sem fogak, mint a mérges kígyóknál, hanem mindig a kopoltyu fedőkön s a háti s al feli úszókon elhelyezett tövisek. Ezen tövisek puha hüvelylyel vannak körülvéve s méregmirigygyei állanak összefüggésben. A csontos halak (Teleostei) rendjéhez tartozó tüskésszárnyuak között vannak a paizsos pofások vagy pánczélos arczuak (Triglidae). Ezen családhoz tartozik a Trachinus draco L. s az ennél kisebb Trachinus vipera L. l) Mindkettőnek kopoltyúfedőjén s az első hátuszón barázdával ellátott tüskék vannak, a melyekkel veszélyesen sebesíthetik ellenfeleiket. Mindkettő az Atlanti oczeán s a Földközi tenger mélységeiben él, homokos talajon elrejtőzve zsákmányra lesnek. Sokan tagadták ezen tüskéknek mérges voltát s a tüskék szúrásával okozott bajt a seb elhanyagolásából magyarázták. Az ujabb vizsgálatok azonban bizonyítják, hogy ezen tüskék valódi méregszervek. A megszúrt hely rövid idő múlva megdagad, erős fájdalmat okoz s a seb rendkívül lassan gyógyul. És mivel erős szívdobogás kiséri a fájdalmat, ugy látszik, hogy a méreg főleg az együttérzö idegrendszerre hat. Spanyol- s Francziaországban csak ugy szabad ezen halakat a piaczra hozni, ha ezen veszélyes tüskéket megelőzőleg eltávolítják. A Trachinussal, de méginkább a Cottus scorpiussal L. rokon a Mascarenák körül élő, csúnya külsejü Synanceia verrucosa. Ennek a hátuszója szintén barázdás, külön mélyedésbe fektetett tüskékkel van ellátva. Sekély viz fenekén fekszik s ha valaki rálép fölegyenesiti tüskéit s szúr; mérge lassabban hat, mint a kigyó mérge, de sokszor halált okoz. Amerika tropikus partvidékein, ugy az Atlanti, mint a Csendes Oczeánban él a tengeri ördöggel (Lophius piscatorius L.) rokon Thalassophryne reticulata. Széles szájú, lusta, a teuger fenekén heverő hal, a melynek négy méreg tüskéje van. A Rájákhoz (Rajides) tartozó Trigon pastinaca L. vagy Pastinaca marina (Bell) körülbelül egy méter hosszú, felső részén sárgás fekete, hasi részén piszkos fehér. Az Atlanti oczeán s az összes európai tengerek partjain tartózkodik. Hosszú ostorszerü farkán egy vagy több fürész alakú tüskéje van. Rendesen iszap boritja testét s fürészes tüskével ellátott farkával sebesiti meg ellenfelét. Fürészes szerve nincs összefüggésben méregmirigygyei s azért valószínű, hogy a mérgezést a fürészes tüskéket elborító nyálka okozza. Ezen nyálka iszonyatos görcsöket s sokszor halált okoz. l) Dr. W. Marshall i. m. IV. k.