Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1899

11 De nem elégedtek meg e családi czimer lerajzolásával vagy nevök kiírásával. A 123-ik évtől fogva Kr. e. lefoglalják a pénz egész hátlapját, hogy rajta a családjukkal összefüggésben levő nevezetesebb eseményeket vagy híresebb őseiknek emlékezetes tetteit megörökítsék. E pénzek családi (vagy consularis) érmek néven ismeretesek. Belőlük igen sok maradt reánk és mindannyian nagy különféleségben és változatosságban mutatják be a családi hagyományokat vagy egyéb érdekes jeleneteket. Tanúskodnak egyszersmind a római pénzverés fejlődéséről is, mert mig az első dénárok még nagyon kezdetleges veretüek, addig a köztársaság vége felé annyira halad az ügyes vésés, hogy habár nem érik utói a hasonkorú görög érmeket, mégis méltán csodáljuk az akkori mesterek munkáját, a melyet gépek segítsége nélkül, csak egyszerű eszközökkel rendelkezve tudnak bemutatni. A családi érmek hátsó lapjai vázlatban bemutatják Róma egész történetét a királyság hagyományos korától kezdve a császárság megszületéseig. így láthatjuk Sext. Pompejus Faustulus egyik dénárján a Romulust és Remust szoptató farkast ('261. sz.), a mint épen ráakad Faustulus pásztor, a vir monetalis őse. A Tituria gens egyik pénze a sabin nők elrablását (329. sz.) ábrázolja ; a L. Manl. Torquatns quaestoré pedig a torquest, a melyet hires őse gallus ellenfelétől elragadott. A Caecilia család egyik pénzén (94. sz.), L. Metellus győzelme Hasdrubal felett elefántoktól vont diadalkocsival van jelképezve. Az Aemilia családból származó Paullus Lepidus egy dénáron megörökíti egyik ősének (L. Aem. Paullus) győzelmét Perseus macedoni király felett. Egyes dénárokon láthatjuk Róma nevezetesebb épületeit (Vesta templ. 116. sz., a capitoliumi t. 244. sz.), vízvezetéket (217. sz.), a szavazás módiát (318. sz.), a spolia opima-t (120. sz.), a múzsákat (265 — 68. sz.), másokon a gabonakiosztást (101. sz.), a Dioskurok segítségét a Regillus tó melletti ütközetben (276. sz.), a főpapi (50. 321. sz.) vagy auguri (58. sz.) jelvényeket, különböző eszközöket (kovács 106. sz.) és tárgyakat (torques 213., háromláb 214.), sőt különféle allegorikus (Virtus 175., Honos 201., Pavor 185., Pallor 186.) alakokat is. Meg kell emlékeznünk még a dénároknak egy sajátságos neméről, a bélelt dénárokról (denarii subaerati vagy subferrati) ; ezek rézből vagy vasból készültek és egy vékony ezüsthártyával vannak bevonva, mint a mi nem régen a forgalomból kiment, úgynevezett ezüsthatosaink. Ilyeneket az állam olykor szükség esetében (pl. a 80-as években Kr. e.) bocsátott ki.