Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1899

7 különböző súlya meglehetős nagy voit, hisz fordultak elő 3, sőt 5 római fontnyi darabok is. A hagyomány szerint Servius Tullius (VI. század.) volt az első, a ki az érczrúdaknak határozott formát adott és mindkét oldalukra jegyet vagy képet tétetett (S. T. ovium bovumque effigie primus aes signavit). A rudakon közönségesen szarvasmarha vagy disznó képét találjuk. De még e megbélyegzett (aes signatum) érczrtídak, minthogy nem voltak egyenlő súlyúak, nem tették nélkülözhetővé a mérleget ; a bélyeg csak azt tüntette fel, hogy az ily módon jelzett darabok érvényes csereeszközök. Csak a decemviratus korában (500 körül Kr. e.) vagy még valamivel későbben kezdték a rómaiak az érczet értékének jegyével és az illető város czimerével ellátni, a mi által most már a rúdak és darabjai igazi pénzzé lettek. A régi római pénzegység vagy pénzláb az As volt, vagyis egy római fontot nyomó és megbélyegzett rézdarab, mely egyenlő 327 x/

2 grammal. A fontot Rómában tizenkét részre vagy unciára osztották és ennek megfelelően a7. ast is. De a még meglevő régi ások nem igen nyomnak többet 270—280 gramnál, a miből azt kell következtetnünk, hogy az as sohasem voft teljes súlyú, hanem hogy 12 uncia helyett csak körülbelül tizet nyomott és a rézhez rendesen egy kis ólmot meg czint is kevertek. Az ast kisebb pénzdarabokra is osztották. Részei valának a Semis (V

2 as = 6 uncia), a Triens ('/

3 as = 4 uncia), a Quadrans ('/

4 as = 3 uncia), a Sextans (Y

6 as = 2 uncia) és az Uncia (Y

1

2 as). E régi pénz köralakú volt a közepén igen erős domborodással, úgy hogy legjobban egy óriási lencséhez hasonlított. Nagysága miatt (az as körülbelül 70 mm. átmérőjű) nem igen lehetett verni, hanem önteni kellett, a miről a pénzek oldalán előforduló öntési csatornácskák is tanúskodnak ; az öntésnél homok- vagy agyagformákat használtak. A tulajdonképi római rézérmek mindannyian egy typust mutatnak. Az egyik oldalon ott van egy hadihajó előrésze, a rostrum (talán Róma városának régi czimere a pun háborúk idejéből), a másikon egyes is

(enek képei; és pedig Janus képe az ason (penes Janum prima), Jupiteré a semisen (penes Jovem summa), Minerváé, a számok feltalálójáé a triensen ; Herculesé, a kit a birtok őrzőjének és szaporítójának tartották, a quadranson ; Mercuré, a kereskedés patronusáé, a sextanson ; Róma istennő sisakos feje az uncián. E képeken kivül ott találjuk az ason az egyest (I), a semisen az S betűt, a kisebb darabokon annyi gömböcskét vagy pontot, a hány unciát, tartalmaznak. Ezen ó-római pénzt súlypénznek nevezzük és a pénzlábat libral-lábnak, minthogy a római fonton, a librán alapult.