Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1899

8 Ugyanabban az időben Rómával szomszédos más tartományban lakó egyéb ital törzsek kissé eltérő alakú, de nagyjában hasonló rézpénzt készítettek és használtak. Mig a rómaiak pénze magvas, de annyira a mennyire durvább alakot mutat, addig az érczmunkában kiválóan jártas etruskok súlypénze jóval csinosabb; a campaniabelieké pedig, a kiknél már délről a görög befolyás is érvényesült, szebb és lágyabb alakításával határozottan felülhaladja a Tiberis parti lakókét. Hozzájárul, hogy mig Rómában megtartották az emiitett eredeti typust, addig a város környékén változtatnak rajta. Ezek pénzén már más istenek fejeivel is találkozunk, nem különben állatok vagy egyéb tárgyak alakjaival, sőt egyes városok már nevöket vagy legalább annak kezdőbetűit is alkalmazzák érmeiken. Ilyen városok Volaterrae Etruriában (lásd a 9 és 10. számú pénz leírását), Iguvium és Tuder (8. 11. 12. sz.) Umbriában, továbbá Ariminium, Hatna, Luceria (13. sz.) és mások, Sajnos, hogy gyűjteményünkben a római és ó-itáliai súlypénzből csak egynehány példány van; nem is választottam el egymástól. Közép-Itáliában a decemviratus korától egészen az első pún háború idejéig vagyis a harmadik század közepéig Kr. e. kizárólag a fentemiitett súlypénzt használták. — E nagy háború idejében azonban Róma (valószínűleg néphatározat folytán) új pénzlábat hozott be: a Triental-láb&t-, azaz az új aspénznek súlyát csak 4 régi unciára szabták, vagyis a réginek egy harmadára. Ugyanebbe az időbe esik Rómában az első ezüstpénz veretése is és valószínűleg e körülmény hozta magával a régi pénzláb reducálását, kisebbítését. Hozzáfogván egyszer a kisebbítéshez, azt tovább is folytatták. Behozták nemsokára a sextans-Hbsít, a melyre a lex Flaminia alapján (217. Kr. e.) az uncial-Hh és a szövetséges háború korában (91—88. Kr. e.) a semiuncial-\ib (lex Papiria) következett. Ekkor tehát az aspénz már csak fél unciát nyomott és igy 24-szer kisebb volt, mint a régi as grave. A rézpénz reducálását az új ezüstpénz okozta, a miért a rézpénz értéke is kissebbedvén, csak kis mennyiségben verve tisztán váltópénzül szolgált, sőt a köztársaság vége felé Sullától Augustusig (74—15. Kr. e.) rézpénzt nem is vertek. Minthogy ez újabb rézpénz alakja kicsiny volt, azért olykor az as-nak többszörösét is verték; így voltak 2, 3, 4 és 10 ast érő rézpénzek és jelzésök a római számokkal (II. III. IUI. X) történt. A régi római súlypénzt nagysága miatt még önteni kellett, de a kisebbített rézpénzt és a vele egykori ezüstdenárokat már pőröly segítségével verték. A pénzverő eljárás nagyon egyszerű volt. Az üllőn megerősítették a verendő pénz előoldalának megfelelő bélyegét ; erre tette rá a suppostoruak nevezett munkás fogó segítségével az izzó pénzmagot és a másik