Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 17 — a marathoni síkság terül el ; az Akropolist még nem lehetett látni. A vasút most nagy ivet ir le, a tenger eltűnik. Kopár, alacsony hegyek között fölfelé tartunk, azután jobbra egy nagy kanyarodás és délfelé az athéni síkságba szágult a vonat. Mindnyájan a kocsiablakoknál szorongtunk Egyszerre mintha függönyt rántottak volna félre, ott volt előttünk a távolban a Parthenon tiszteletreméltó romja. Lelkes éljenzés zngott föl minden ablaknál. Az Akropolist minden percben máshol kellett keresnünk és valahányszor előtűnt, megújult az éljenzés. 8

1 2 órakor (jun. 29.) az athéni pályaudvarba értünk. Athen. Azon városrész, a melyen keresztül vendégfogadónkhoz, a £s

voSoyeîov rfjç 'Afykixç (Hotel d' Angleterre) hajtattunk, az utóbbi évtizedekben épült és egészen modern. Az utcák szabályosak és szélesek, akác- és borsófák szegélyezik. Jobbról-balról márványpaloták sorai vonulnak, de olyan épületcolossusokat, mint Budapesten vagy Bécsben, Athenben a királyi vár kivételével nem látni. Az Angleterre az Alkotmánytéren (rcXateta TO-J Euvrá-^ato;) van szemben a királyi várral, homlokzatáról Fodor István, Athenben élő derék hazánkfia gondoskodásából, magyar háromszínű lobogó köszöntött bennünket. A fogadó az első rangúak közé tartozik, nagy kényelemmel és elegantiával van berendezve. A szolgálat, ellátás kifogástalan volt. A pincérek a görögön kiviil a francia nyelvet is beszélték valamennyien, az egyik a németet is- törte. Hadrianus ive, az Olympieion, Dionysos szinháza, Heródes Attikos odeionja, a Szelek tornya. Junius 30-ára ez volt a programm : egész nap pihenés, este pedig, vagy inkább éjjel 10 órakor holdvilágnál, az Akropolis megtekintése. De az Akropolis tőszomszédságában tétlenül otthon ülni egész nap, erre nem voltunk képesek, sem Gross barátom, sem én. Még a délelőtt folyamán elindultunk hazulról azzal a szándékkal, hogy már előzetesen is körültekintünk a városban és az Akropolisra is fölmegyünk. A Baedeker segítségével könnyen tudtuuk eligazodni. Az ôdàç <^'.XsXX^va)v-on lemenve az első régiség, a melyre ráakadtunk, Hadrianus császár ive és az Olympieion volt. A Hadrianus ív az ókorban a határt jelölte a régibb városrészek és Hadrianusnak keletre fekvő ujabb városa között. Nyugati oldalán, mely a régi város felé nézett, ez a felirat áll: «ïôe eta' ?AOf;vat y^aéioç r

t îipîv xôh.ç (ez Athen, Theseus régi városa) ; a keletin az Olympieion felé ez áli : ofôe eta' 'ASpiavoö xai. oôyi tirpéioç tzóXi

ç (ez Hadrianus és nem Theseus városa). Átjárás csak egy van ugy mint Titus diadalivénél Rómában ; fölötte a szokásos attika emelkedik, most három, ablakhoz hasonló nyílással, de ezek valamikor márványlapokkal voltak kitöltve. A középső fölött háromszögű oromfal (tympanon) van. 2