Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

- 18 — alul gipszből vannak kiegészítve, jobb lába azonban eredeti. Mint már említve volt, 1877-ben Hera templomában találták. Bal karján, mellyel fatörzsre támaszkodik, a kis Dionysos istent tartja ; fölemelt jobb kezében, mely azonban hiányzik, alkalmasint valami csengő játékszert rázott a kisdednek mulattatására. Mintha maga is a játékszer hangjaira hallgatna ; a gyermektől elfordult, merengő tekintet legalább erre enged következtetni. Gyönyörűbb szobrot sem Olympiábau, sem Athen összes muzeumaiban nem láttam, pedig a régiek nem említik ezt a Hermest Praxitelesnek jelesb müvei között. A muzeum többi termeiben az ásatások egyéb leletei vannak elhelyezve. Ebédre a xenodochionba tértünk vissza. A jó Sigalastól megrendelt ebéd csak egy fogásból állott ugyan, de mindnyájunknak nagyon izlett ; a gyantás bort, izlett nem izlett, de azért erősen fogyasztottuk. A korcsma egyik helyiségében, az ivóban, egy gerendán azon német archaeologusok és müépitők nevei vannak megörökítve, a kik 1875-től 1881-ig váltakozva az ásatásokat vezették ; legfölül Curtius nevét olvastam. Abban a helyiségben, a hol számunkra teritve volt, az említettek fényképei, úgyszintén Vilmos császár Frigyes trónörökös, Bismarck és Moltke szines képei díszítik a falat. Kérdezősködtem Pliris György, a korcsmáros felöl, a kiről azt olvastam, hogy az ásatások idejében a német tudósok szolgája volt. Azt felelték, már négy éve, hogy meghalt. 1877-ben a német Engel fordult meg Olympiában, már akkor egészen megtörte volt szegény Plirist a völgyben ólálkodó gonosz láz. Most özvegye vezeti a korcsmát. Az ásatások, a nyáron uralkodó nagy hőség és a völgynek egészségtelen, lázzal telt levegője miatt, csak a téli hónapokban folytak és a német tudósok azon idő alatt a félórányira fönt a hegyen fekvő Druva nevü faluban laktak. Mivelhogy addig, mig visszamentünk Pyrgosba, még sok idő volt és én, ha már egyszer ott vagyok, tüzetesen akartam • mindent megnézni' azért Gross collegámmal még egyszer fölkerestem az Altist. Végig követtük az Altis nyugati falát a diszkapuig ; megnéztük az Altison kivül fekvő romokat: a Palaestrát, Theokoleont, Heroont, a bizánci templomot, a Leonidaiont, Buleuteriont ; fölkerestük a későbbi időből való római kaput, a hosszú Echocsarnokot. Utoljára újra fölmentünk a Zeustemplomhoz ; annak tudatában, hogy alig fogunk ez életben valaha még ide jönni, nehezünkre esett a búcsúzás. Emlékül egy kis olajágat és Zeus szobrának talapzatából egy darab fekete mészkövet vittem magammal. Oympia pusztulasa és az ásatások.*) A borzasztó pusztulás láttára, a mely Olympiában az utas szeme elé tárul, önkéntelenül az a kérdés merül föl benne, hogyan történt mind ez? Vájjon szentségtörő emberi kéz, vagy pèdig az elemek hatalma döntött-e itt mindent romba ? És mikor ? A történet lapjai és az ásatások erre a következőképen felelnek. Az Olympos istenei csak makacs küzdelem után, lépésről lépésre vonultak vissza a kereszténységnek győzelmesen előnyomuló Istene *) Adolf Boetticher : Olympia (29—74. 1.) nyomán.