Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 14 •— elöl. Nagy Constantinus állami vallássá tette ugyan a keresztény vallást, de azért a birodalom lakosainak nagyobb része, nyiltan vagy titokban, azontúl is szívósan ragaszkodott az ösi hithez. Sót Julianus alatt rövid időre visszaszerezték a teljes uralmat a régi istenek. I. Theodosius üldözni kezdte a pogányokat, még pedig nem kisebb kegyetlenséggel, mint egykor a pogány császárok a keresztényeket. 394-ben megszüntette az olympiai játékokat, 393-ban vagy 394-ben pedig Zeus szobrát Olympiából Konstántinápolyba vitette, a hol későbben nagy tűzvész alkalmával elpusztult. Két évvel az utolsó olympiai játékok után, 395 ben, betörtek a Peloponnesosba Alarich vezetése alatt a gótok. Hogy mit pusztítottak el azok az épületekből és szobrokból, azt mainap nem lehet megállapítani. Lehetséges, hogy a Zeustemplom kivételével már akkor pusztult el minden épület. Azt azonban egész bizonyossággal állithatni, hogy a 395—397-ki csapást túlélte a Zeustemplom, mert Lukianos scholiastája szerint II. Theodosius idejében (408—450) még fönnállott. Ez a- császár 426-ban kiadta a rendeletet, hogy a keleti császárságban lévő összes pogánytemplomokat el kell pusztítani. Zeus olympiai temploma ekkor, az emiitett scholiasta szerint, szintén a többi pogánytemplomok sorsára jutott: „elhamvasztották."(?) De ha moggondoljuk, hogy a templomnak csak mennyezete és tetőzete gerendái voltak fából, a többi rész pedig mind tömör köböl, ugy hát a templomnak, noha tető nélkül és füstösen, ezentúl is még fönn kellett állnia. Mert ezeket a több mint két meter alsó átmérővel biró óriási oszlopokat emberi kéz nem bírta volna ugy odateriteni, a hogyan a törmelék és homok alatt megtalálták, egyiket a másik mellett, mint egy sor a glédában elesett harcost. Ezt nem tehette más mint Poseidon, a vén földrázó ; borzasztó lökésnek kellett lennie, a mely ezt a templomot is le tudta dönteni. A Peloponnesost a VI. századbau két nagy földrengés sújtotta, 521-ben és 551-ben; az utóbbi egész városokat döntött romba, igy Patrast is, a hol 4000 ember veszett el ezen alkalommal. E két földrengés közül vagy az első, vagy a második pusztította el Zeus templomát, vagy pedig, és ez még valószínűbb, mindkettőnek volt része a rombolás müvében. A romokra azután a századok folytán 4—6 m. magas homokréteg rakodott rá. Az ásatások kimutatták, hogy ezen homok a szomszéd hegyekről való, honnan az ezen vidékeken nagy erővel jelentkező esők lehordták a síkságra. Hozzájárultak a Kladeos áradásai is, a melyek az Altis nyugati részeit 30—50 cm. magasságban borították el homokkal. Az Olympiábau eszközlendö ásatások terve nem volt uj, nem merült föl egyszerre. Megpendítette már a inult század első harmadában a tudós maurinus benedictinus, Montfaucon. 1724-ban ezt irta Quirini bíborosnak, Corfu újonnan kinevezett püspökének és buzgó archaeologusnak : „Corfu, mint a korinthosiak régi gyarmata, tele van régi - emlékekkel ; Zante és Cefalonia szigetein szintén lesznek. De mi ez mind az ezen szigetekkel szemben fekvő Mweához képest! Utt van a régi Elis, a hol az olympiai játékokat tartották, a hol a győzök tiszteletére azt a rengeteg sok emléket állították: szobrokat, dombormüveket, föliratokat. A földnek zsúfolva kell