Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

72 emberi gyarlóságot fékezve, minden illetlen és aljas dolgot onnan távol tartani. Horác még ezen izlés embere volt, és becsülni tudta annak értékét. '„0 ti bájteljes esték, ti mennyei vendégségek. (Sat. III. 6, 64—76) — lia én nagylakomáknál előfordulni szokott teketória nélkül, fesztelenül jó barátaim és rokonaim körében étkezhetem, hol mindenki tetszése szerint eszik és iszik ! Akkor nem más emberek földjeiről és házairól beszélünk, arról sem, hogy Lepos, a táncos, jól végzi-e dolgát, hanem embereknek hasznos dolgokról. Kutatjuk váljon erény vagy gazdagság teszie az embert valódi boldoggá : váljon becsületesség vagy pedig önzés képes-e a barátságot megszilárdítani; végre hogy miben áll a legfőbb jó, és ennek tökéletessége: 0 noctes coenaeque deűm, quibus ipse meique Ante larem proprium vescor vernasque procaces Pasco libatis dapibus ! pruut cuique libido est, — — — — — — — — — Ergo Sermo oritur, non de villis domibusve alienis, Nec, male nec ne Lepos saltet ; sed quod magis ad nos Pertinet et nescire malum est, agitamus: utrumne Divitiis homines an sint virtute beati ; Quidve ad amicitias, usus rectumne trahat nos Et quae sit natura boni summumque quid eius. De Ázsia fényűzése, mely Rómába is elhatolt rövid idő múlva még az asztalokat is megmételyezte. Torkosság és pazarlás, a legmagasabb fokig emelkedtek. A szakács, kit hajdan az utolsó rabszolgák közé számítottak, a legnélkülözhetlenebb házi szolgrává lett ; és mit kezdetben alávaló és megvetendő szolgálatnak tartottak, az már most nehéz és fontos művészetté lőn. Plinius (hist. nat. 9, 31) mondja: „a mennyibe hajdan egy diadalmenet került, annyin vásároltak meg egy szakácsot; és ismét némely halért annyit fizettek, mint egy szakácsért. Majdnem senkit sem becsültek magasabbra oly rabszolgánál, ki legjobban értett hozzá, urát koldusbotra juttatni : nunc coci triumphorum pretiis parantur, et coquorum pisces. Nullusque prope iam mortalis aestimabatur pluris quam qui peritissime censum domini mergit." Hiába hozattak ennek következtében e túlságos kicsapongások meggátolására szolgáló törvények, mint pl. a lex Orchia, Fannia, Didia Licinia és több más, melyekről föllebb már megemlékeztem. Az emiitett törvények elseje csak meghatározott számú vendégeket engedett ; utóbbiak azonban a bajnak alapjában való orvoslását czélozták, a mennyiben még az összeget is meghatározták, mennyibe egy vendégség kerülhetett: ellenkező esetben büntetést szabtak a háziurra és vendégeire. Ezeket még más törvények is követtek. Jidius Caesar megujitá a régieket és olyanokat is hozott, melyekkel a vásártereket is keresztülkutatni rendelte, nehogy a husés halnemüekből tiltott eledelek áruitassanak. Többször megtörtént, ha tör-