Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
59 igen becses tengeri liai volt, de ritkán nyomott többet két fontnál, azért Martialis (XI, 50, 9) : Nunc ut. eniam grandemve lupum, mullumve bilibrem, de azért igen drág-án vásárolták azt. Seneca — ep. 95, 42 — szerint egy mullus-nak ára 5000 HS (sestertius) volt, Juvenalis szerint pedig 6000 HS. Macrobius — satum. II, 12 — szerint 7000 HS. — Plinius — hist. nat. IX — 8000 HS-ra teszi árát. És Martialis — X, 81 - egy négy fontos mullus-ról emlékezik, melyet 1200 sesterliuson vett, egy rabszolga árán, kit egy Caliodorus nevű tobzódó férfin adott el, hogy árán a mullnst asztalára megszerezhesse: mullus tibi quatuor emtus Librarum cenae pompa, eaputque fuit. A pettegetett ángolna muraena és a télszeguszó rhombus. A fris halakon kiviül, melyek közelben voltak, vagy pedig maguk neveltek fel, még a „Tarichos" néven edényekben szállított külföldi besózott halnemekben is nagy élvezetet találtak a rómaiak. Az ily halakkal telt edények ') salsamentaria testa, sahameutarius raclas, vas salsamentarmm 2) neveztettek. Leghíresebb volt a pontusi, spanyol és szárdiniai tarichos. A tarichos-t tok- vagy különféle tinnhalból készítették, milyenek voltak: a pelainys, thynnns, sarda, coracythts vagy saperdes, mu y il, scomher és colias. Mindennemű besózott hal az elő-asztal (promulsis) ételeihez tartozott, használat előtt azonban vízzel, leginkább tengeri vízzel fel szokták ereszteni, vagy pedig olajjal, néha eczettel és mustárral is: vagy pedig sós /e-ben (muria) megfőzték vagy megsütötték Borban is szokták megfőzni a tarichos-t és valami hozzávalóval megenni. Gyakran a patina tyrotarichi nevü ételt is készítették belőle, Cicero — ep. ad familiares 9, 16 — mondja: tu vero (volo enim abstergere animi tui metum) ad tyrotarichum antiquum redi. A halaknál még nagyobb asztali élvezetet szereztek a rómaiaknak az osztrigák (ostrea v. ostreum), melyeknek az ételek között a pálmát itéli oda Plinius, hist. nat. XXXII, 21 : palina mensarum divitum attribuatur Ulis. — C. Sergius Orata volt az első, ki kevéssel a Marsokkal vívott csata előtt vetette meg a Lucrinus 3) tóban egy osztriga telepnek alapját, melyből a liires lucrinusi 4) osztrigák kerültek ki. Hasonló telep volt az avernusi 5) tóban. Ezeken kivül Muci anus Pliniusnál (hist. nat. 32, 21) számos különféle faját számlálja elő az osztrigáknak : Cyzicena maiora Lucrinis, dulciora Britannicis, suaviora Medulis, acriora Lepticis, pleniora Lucensibus, sicciora Coryphantenis, teneriora Istricis, candidiora Circejensibus sed his neque dulciora, neque teneriora esse ulla compertum est. Ez idéM V. ö. Plinius, hist. nat. XVIII. XXVIII. 2) Coluniella, II, 10. 16. 3) Valerius Max. IX, 1, I: Aedificiis etiam spatiosis et excelsis deserta ad id teinpus ora Lucrini lacus pressit ; quo recentiore usu conchyliorum frueretur. 4) Horat. epod. 2, 49: Non me Lucrina iuverint conchylia, vagyis: Ostrea exquisita e Lucrino lacu. — És Martial. VI. 11, 5: Tu Lucrina (ostrea) voras: me pascit aquosa Peloris. Pe loris egy neme az osztrigának, mdyet vizenyősnek aquosa mond, mi szükséges kellékét képezi a jó osztrigának. °) Plin. liist. nat. XXXII, 21: Sic Brundisiana in Averno compasta.
