Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
60 zetben elősorolvák a jó osztrigát jellemző tulajdonságok. E szerint a Cyzicum városánál nyert osztrigák felülmúlták azokat, melyeket Britanniában ; a Medulok 1) földjén ; az afrikai Leptis városánál ; az etruriai Luca városánál; Coryphantis városa mellett az äoli partokon; Istria partjain és a latiumi Circeji mellett kaptak. Továbbá mondja még Mucianus az idézett helyen : In Indico mari Alexandri rerum auctores pedalia ínveniri prodidere: e szerint az indiai tengerben egy lábnyi hosszú osztrigák voltak találhatók. Nec non inter nos Xepotis cniusdam nomenclator tridacna appellavit! tantae amplitudinis intelligi cupiens ut ter mordenda essent. 2) Némely ételnemek elkészítésénél meglepő ügyességet és leleményességet árultak el a római szakácsok. Ez történt a többi között a vaddisznó elkészítésénél, mely különben is a rómaiak kedvenc eledelei közé tartozott, melyet nem ritkán szárnyas vaddal és szelid tollas állatokkal szoktak megtölteni : az ily ételt azután trójai módszerint elkészített vaddisznónak neveztek, a trójai lóhoz való némi hasonlatosságnál fogva. Mely hasonlat valóban találó is volt azon sok nyalánk étel következtében, melylyel a vaddisznót kitöltötték, és nem is volt egyéb ellenségnél, mely oda mintegy belopódzott, hogy annál nagyobb veszedelmet okozzon annak gyomrában, ki avval étkezett, amaz ismeretes latin közmondás szerint : plus gúla, quam gladius: a torkosság veszélyesebb az ellenségnél. Igen szívesen táplálkoztak a rómaiak ludhussal is. Azonban némelyek csodálkoznak a fölött, hogy nem átallották oly állatnak húsával táplálkozni, melynek kiváló tisztelettel adóztak, mivel egykor a Capitolium megmentői épen a ludak voltak. Midőn ugyanis a Gallusok 390. Kr. e. éjnek idején a Capitoliomot elfoglalni akarták, a nagy veszélyt sem az őrállók, sem pedig az ebek. melyek éjnek idején ott szabadon járni szoktak, észre nem vették : hanem a Iuno templomában levő ludak szárnyaik zörgéseivel és gágogásaikkal a közelgő veszélyt elárulták. M. Manlius erre legelőször ébredett fel és csapott lármát. Azután a bástyához sietett, és az első gall katonát, ki egy ló-rés segélyével a bástyára felhatolni törekedett, a szikláról ledobta, ki többeket is rántott magával a mélj Tségbe, mialatt az őrsereg is fegyvert ragadott és hasonlóan cselekedett. Háladatosságból a ludaknak ily kitűnő szolgálatáért a rómaiak elhatározták a Capitoliumon közköltségen bizonyos számú ludakat táplálni. Ezután tehát, ha a Censor hivatalába lépett első teendője volt immár, e ludak eledeléről gondoskodni. És mi több a rómaiak babonasága még e téren is annyira emelkedett, hogy e ludak tiszteletére még áldozatot is rendelték. E ludak közül ugyanis évenként egyet arany- és ezüsttel ékesített hordozható ágyon ünnepélyes menetben körülhordoztak, s mellette egy szégyenfáu függő ebet. mert faja a közelgő ellenséget ugatásá') Meduli népség Galliában, ma Medoc. 2I Ez idézgt^megértésére tudni kell, hogy uomenclator oly rabszolga volt, ki az embereket különösen ismerte és midőn urával kisétált, de íoleg tisztválasztás alkalmával, az idegenek neveit urának megmondta. A tridacna olv nagy osztrigák voltak, hogy csak három szörpentésre lehete azokat lenyelni.
