Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

28 Mivel e helyeken testgyakorlás végett igen számosan szoktak össze­gyülekezni, a fürdők igen szükségesekké váltak. Ezenkívül még az orvo­sok is sok betegségnél a fürdők használatát szokták elrendelni. Mind­azonáltal csak Augustus császár alatt kezdtek oly nagy kiterjedésű és fényes fürdőházakat épiteni, hogy még most is bámulattal tekinthetünk azoknak fennmaradt romjaira. Ez épületek rendkívüli nagysága szolgáltatott okot Ammianus Mar­cdlinus (élt 360—410) történetirónak ama nj'ilatkozatra, hogy inkább provinciáknak, mint épületeknek nevezze azokat: potiusprovinciarum instar quam ullius aedificii forma. Mely nyilatkozat fölött nem is igen csodál­kozhatunk, mer.t az ily fürdőépület (thermae 1) területéhez rengeteg mennyi­ségű szobák, hosszú csarnokok, ives folyosók tartoztak, melyekben a viaskodók gyakorolták magukat, továbbá forrásvízből képződött tavak, fákkal beültetett sétálóhelyek, vagy csak puszta sétányok, terjedelmes virányok, kertek és erdők. A legtekintélyesebbek közé tartoztak Agrippa fürdői, melyek erős téglából épültek és zománczos müvekkel vagy üvegmázzal voltak ékesítve. Ezután következtek Nero császár fürdői, melyekbe a tenger vizét és a Tiber mellett folyó Albulának kénes vizét vezetteté. Caracalla csá­szár fürdői, melyek kétszáz oszloppal és ezerhatszáz márványülővel voltak ellátva. Végre a többieket mind nagyságra, mind fényre messze túlszár­nyaló D i o c 1 e t i a n császár fürdői, melyekből legtöbb rom maradt fenn napjainkig. E fürdő egy római négyzetmérföldnyi területet foglalt el, 3200 fürdőhelylyel birt, számtalan szoborművel volt ékítve, és két könyv­tárrá] ellátva, a mennyiben a hires Ulpiusi könyvtár Trajanus fórumáról ide lőn áthelyezve. Ezen tőle elnevezett meleg fürdőket Diocletian emel­tette, s mint Baronius ,,Annales ecclesiastici" czimü művének második könyvében mondja, építésére a császár 40000 keresztény katonát használt fel, kiket előbb alávaló módon a katonai szolgálattól elbocsátott: midőn pedig az épület már elkészült, mindnyájokat megölette. E vértanuk között voltak sz. Cziriakus és sz. Sziszinnius is, kik az építésnél a robotolást végezték (angariam v. operám servam praestiterant) és a mun­kában való résztvevésöket ugy örökítették meg, hogy a téglakészitésénél alakú volt és simára csiszolt. Azon athleta, ki korongját legmeszebbre hajitá. győztes volt ; a hajitás távola mérő rúddal volt megjelelve. A birkózás és ökölharc (l n c t a, 1 u c t a t i o) szabályai nem engedék, hogy a ver­senyzők testeiket ruhával takarják. Az elsőnél erővel vagy csellel iparkodtak a birkózók ellenfelöket a földre teríteni. A másodiknál az ököllel viaskodók valami keztyúfélét (c a e s t u s) tekertek kezeikre, hogy annál keményebb ütést tehessenek, mi oly túlságos módon szokott történni, hogy az öklözök csak ritkán távozhattak ép tagokkal a küzdő térről, sőt voltak esetek, midőn fél- vagy egészen holtan kellet őket onnan elszállítani. E gyakorlatoknál, különösen a futás=, birkózás- és ökölharcnál testeiket olajjal szokták megkenni, hogy erőteljesebben működhessenek. ') AgrippaTorától a nyilvános nagy fürdőintézetek jelelésére a thermae foga­lom kezdett meghonosodni, mely kezdetben csak meleg fürdőket jelentet t, de későbben minden fürdő jelelésére használtatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom