Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

29 ezekre keresztjeleket csináltak. Ez okból e thermák a keresztények tiszteletének helyei voltak és már a legrégibb időben e helyen sz. Cziriakus tiszteletére templomot emeltek. A terjedelmes épület elrendezése akként történt, hogy középen állt a főépület körülvéve egy szabad tértől, melyet négyszögalakban ismét más épületek környeztek Ezen utóbbiak éjszak nyugoti részét most sz. Bernárd temploma jelöli, a többire nézve egyes romok még most is láthatók. Ellenben a belső főépületből az evvel határos helyekkel együtt egy óriási terem maradt fön, melyet IV. Pius pápa Michel Angelo tervei szerint a még most is fennálló S^ Maria degli Angeli (S. Maria Angelorum) cimü templommá változtatott és a karthausi rend szerzeteseinek engedett át, cimét pedig a romai szentegyháznak egyik bíborosa szokta birni. E nevezetes templom kereszthajója helyén volt hajdan az ugyn. tepidarium, melyről még szó leend. Nyolc hatalmas antik gránitoszlop egy messzire terjedő háromszoros keresztboltozatot tart, egyet azon kevés közül, mely számunkra a régi korból még fenniaradt. A köralaku rész (rotunda), melyen keresztül a templom homlokzata felöl most a templomba léphetünk, a régi épület hátulsó részébe esett és kétségtelenül a régi laconicum-ot vagy sudarium-ot

1) képezte. A templom előtti térség alatt bizonyos számú füstbarnitotta szobákat hgpocausta-) találtak. A templom melletti nagy falromokat XIII. Gergely pápa magtárak építésére használtatta fel, melyeket későbben V. Pál ésYllI. Orbán pápák még inkább kibővittettek. A franczia uralom alatt azonban a magtárak megszűntek, s a helyiségek más célokra lőnek felhasználva. E fürdőkben, midőn még teljes épségben valának, mindenek előtt egy nagy víztartó volt alkalmazva : natatio vagy piscina. Ez éjszak felé volt építve s nemcsak egyszerű fürdésre, hanem kényelmes úszásra is szolgált. Hasonló nagy víztartók magán fürdőknél is szoktak előfordulni. Ilyennel rendelkeztek pl. Cicero és az ifj. Plinius is ; mert, mint már említtetett, a gazdag rómaiaknak saját házaikban is voltak pompás fürdőik, még pedig nem messze az étkező teremtől : szokás levén ebéd előtt fürdeni, és a vendégeket is, mielőtt asztalhoz mentek, avval megkínálni. A tulajdonképeni fürdők messzeterjedő épületeikben közönségesen délfelé terjedtek, melyekuek egyes kiváló helyiségei a következők valának : az apodyterium, vetkőző szoba, melyből tetszés szerint bármelyik fürdőszobába lehetett belépni ; a frigidarium (v. baptisterium), hideg fürdésre szolgáló terem ; a tepidarium, langyos-meleg szoba. Ki ugyanis meleg fürdőből jött ki, ily, parázstüz mellett felmelegített szobában tartózkodott, mielőtt a hűvösebb levegőre kiment. Itt szokták a vakaróval való mütétett is végeztetni! A Caldarium izzasztószoba (sudatorium) volt, melynek megmelegitése légfűtéssel történt. Ennek egyik végén ismét egy szűkebb helyiség volt, az úgynevezett laconicnm, mely szintén izzasztó szoba, vagyis ') Laconicum v. sudarium = izzasztó szoba a fürdőházban. 2) A hypocausta, gőzfürdőnek használt szoba alatti boltozatos helyiség volt, melyet mesterséges kemenezékkel fűtöttek, a honnan a meleget részint a padlázaton levő lyukakon, részint a falba alkalmazott csöveken vezették az izzasztó szobába.