Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

il alak mégis a tekercs, volumen, volt : tulajdonképen volumen chartarum, mert bizonyos számú levelekből állottt. Az ily „könyvek'

1 ugy készültek, hogy a papírgyárban 10—20 cm. magasságú lapokat összeragasztottak és .1—5 meternyi hosszú könyveket készítettek. A könyv végére egy pálcát (umbilicus) alkalmaztak, melyre a könyvet tekerték, miért tekercsnek is nevezhető. A könyv összegöngyölygetésénél természetesen a könyv eleje felül került. A könyvtekercsnek csak belső része volt beirva, mig a könyv cimét (titulus, index sillybos) kívülről ragasztották a tekercsre, vagy pedig zsineg segélyével a könyvtekercs pálczájára erősítették azi.. A tekercseket majd egyenként borítékba, majd pedig ércből, fából vagy lemezpapirból (capsa, nidus, loculus) készüli tokokba, vagy pedig többet együtt ládába (cista, scrinium), vagy szekrénybe (armarium, phdeus) tettek el. Megjegyzendő azonban, hogy a tekercsek használatánál nem ugy jártak el, mint a könj^veknél, hanem mire már alkotásuk is utalt: vissza és összegöngyölgetve azokat. Azért könyvet olvasni annyit tesz mint : volt:ere, evolvere, revolvere librum ; végig olvasni a könyvet : revolvere v. replicare librum ad extremum, v. librum explicare. A klasszikus korszakban rövidebb tekercseket szoktak készíteni, hogy azokat könnyebben lehessen tartani. Olvasásnál mindkét kéz foglalkozott. Egyik ugyanis egy-egy hasábot (oldalt v. lapot) felgöngyölített, a másik pedig az olvasottat ismét összegöngyölítette. Az olvasó — mint ez Tacitus dialógusa 3. fej.-bői kitűnik — ülni szokott : Ut intravimus . . . sedentem ipsum et quem pridie recitaverat, librum intra inanus habentem, deprehendimus.. A klasszikusok szójárásában azonban liber egészen mást jelent, mint hazai nyelvünkön a könyv szó. Mi ugyanis könyv alatt kötetet, müvet értünk, holott a régi rómaiaknál a liber fogalom csak egy tekercsnek tartalmát fejezi ki ; miért is liber a romaiaknál annyit tett, mint : volumen vagy kötet. C i c e r ó-nak „De finibus" cimii müve öt részből áll ; mindegyik rész egy volumen volt, melyet azonban egy liber-nek neveztek. Nagyobb terjedelmű műveknél, mint pl. Liviusnál, a megszámozott sok tekercset tiztiz tekercsből vagyis könyvből (dekades) álló kisebb felosztásokba sorozták, és minden felosztást egy cista vagy scrinium-ba állítottak: ezek voltak a fasces librorum. X e r g i 1 énekei ugyanannyi tekercsből, v. könyvből állanak, mint a mennyi az énekek száma. így már teljesen világosak e kifejezések : ti nem imponere volumini (libro) ; tot um volumen. Idővel szabályszerű könyvnagyság képződött, ugy hogy annak terjedelmére nem a lapok vagy oldalak, hanem a sorok számai voltak mérvadók : a régiek ugyanis a sorok számai után határozták meg a könyv nagyságát: a sorok hosszára nézve pedig a kötetlen beszédben és versben a remekirodalom korszakában a hexameter vagy stichos szolgált mintaszabályul. Több könyv- vagyis tekercsből álló műveknél a szerző bizonyos arányt iparkodott a könyvek (tekercsek) nagyságában elérni. Prózai műveknél nagyobb alakot (maior modulus sire forma vol u minis) szoktak használni, mint költeményeknél. Költőktől szűkebb helyen rövidséget kívántak 2