Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

16 papiros divatozott. Legfinomabb volt az úgynevezett charta Auyusta, Augustüs után elnevezve, finom és vékony, talán a mi levélparunkhoz hasonló. Utánna következett a chorta Luxa, a császárné után igy nevezve; ezután a ch. Claudia. Egyszerűbb és durvább minőségű volt a charta plebeia és a kereskedők által használt charta emporetica

1) papirtölcsérek készítésére. Az egyes lapok szélessége 295—440 cm. közt váltakozott, a rendes szélesség azonban mégis 295 cm. volt. A papírnak tulnyomólag irodalmi célokra való felhasználása miatt a charta szót egyenesen liber helyett használták, miért is charta átvitt értelemben annyit is tesz, mint : irás, irat, levél, könyv, irodalmi mű. A másik Íróanyag a pargamen vagy hártya charta membratana, pergamena) volt. Hazája Ázsia, hol már régóta készítettek belőle bőrtekercseket ; tehát korát sem Pergamum városában találtatott az föl 185 körül Kr. urunk előtt, mint ezt a régiek mesélik : hanem igen is e városnak köszönik a görögök és rómaiak ezen cikk gyártását és kivitelét, mint a a charta-1 a Nílus deltájának. A pergamen a legfinomabb állatbőrből előállítva azon előnyt nyújtotta, hogy a reá vitt irást, ha célját betöltötte és többé arra szükség nem volt, kitörölhették és a hártyát hasonlóan a viasztáblához újra felhasználhatták. Azért a magánéletben számadásokat és jegyzeteket, fogalmazványokat és kéziratokat (chirographum débitons) szoktak pergamenre ráírni, sőt még jegyzékekre szolgáló füzeteket is készítettek abból. Szokás volt a császári korszakig, hogy a szónokok, költök és kereskedők jegyzökönyveiket maglikkal vigyék, akár viasztáblák, (cera pugillaris) voltak azok, akár pedig hártyából készültek (pugillaris nembraneus) ; mert mint Martialis mondja (epigr. XIV. 7) : Delebis, quotims scripta nőmre voles. A pergamenből készült jegyzőkönyvi irótáblácskák különösen rövidlátók számára voltak alkalmasak. Gyorshasználatra leginkább szolgálta pergamen, melyet görögösen palimpsestus-nak is neveztek, mivel az irás arról igen könnyen letörölhető volt, honnan e kifejezés származott: referre in palimpsestum. Horatius ugyan az ő költeményeit charta-ra irva adta ki, de fogalmazványait hártyára jegyezte, hogy azokon folyton javíthasson és simíthasson. Leveleket ugy látszik nem pergamentre, hanem csak viasztáblákra és papírra szoktak írni. A levélpapír (charta epistularis) igen gyakran említtetik. A papyrusból készült könyveket azonban pergamenbe szokták bekötni, melyet néha bíborvörös- vagy narancsszinre festettek. Olvasókönyvekre majdnem kizárólag csak a papirt használták, csak igen ritkán a pergament, mely a császári korszak végén hozatott be általánosabban. A pergamen olcsóbb levén a papírnál a 4-ik század óta ez utóbbit lassanként kiszorítás mindaz irodalomban, mind pedig a könyvpiacon helyét elfoglalá. Most már régibb papirkéziratokat is pergamenre keztek átvinni. A mi a kiiuyvek alakját illeti, az kétféle volt, u. m. tekercs és codex alakú, előbbi a papír, utóbbi pedig a pergamen számára. A legrégibb Emporus = kereskedő.