Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

15 látták el, hogy a beirt oldalak egymást nem érinthették. Az ily módoti összeillesztett táblák neve codex (caudex), görögül diptychon volt. Fa helyett néha elefántcsontot is alkalmaztak a szélekre, innen a tabulae eburneae. Minden táblának felül nyilása volt, melybe zsineget húztak és ezt a tábla körül göngyölgetve lepecsételték (obsignare). Az ily viasztáblákat különféle czélokra használták u. m. jegyző és üzleti könyvekre, továbbá okmányok, levelek és számadások kiállítására, vagy iskolai gyakorlásra is. A jegyzökönyvek (pugillares sc. cerare és codicilli) két v. több kisebb táblából állottak. Az írás kitörlésénél az íróvesszőt csak annak lapos v égére kellett fordítani és vele a viaszt újra kísimitani (stilum vertere). De az említett iróanyagok egyike sem volt elkalmas a szellem termékeinek közzétételére, vagyis a könyvírásra. Ezen czélra csak kétféle anyag volt használatban, t. i. papir és pergamen. A papirt közönségesen azon szellemi müvek megörökítésére használták, melyeket a római és görögnép jelesei szorgalmok által napfényre liozának. A papir mint Íróanyag a rómaiaknál körülbelől 700 évig szerepelt, t. i. a Kr. előtti harmadik századtól a Kr. utáni negyedik századig, midőn azt a pergamen helyébőlkiszorította. A papir. Hazája az egyptomi Nilus folyó dél tája hol már évszáza dokkal Kr. urunk előtt készítették és bocsátották áruba. A papyrus (papirpalka) a palkafélékhez tartozik és 2 méternyi magasságra nő, melynek száraiból '(tehát nem a háncs vagy sikhéjból) nyerik ama belet (liber), melyből a papirt készítik ; csakhogy a rómaiak a liber szót, mi faháncsot v. héjszövetet jelentett, későbben a papirbélre vitték át. A bélrostokból nemcsak papirt készítettek a rómaiak, hanem még ruhát, czipőt, matráczot, kötelet és több elf. A nyers anyagot, melyekből mindezek készültek, papyrum v. papyrus néven nevezték, mely két szó közül azonban egyik sem jelöli a kész iróanyagot ; mert ennek neve : charta. A nyers anyagot Alexandria, Sais s más városok és helyek gyáraiban (confecturae) szokták kidolgozni. Kómában csak egy ily papírgyár létezett. Papírgyártásnál a papyrus szárában levő (medulla, viscera) vékony belet szeletekre (schida, scheda v. scida) hasították s két-két ily szeletet egymás fölé keresztbe fektettek, Nilus vizével feleresztett péppel v. enyvesvizzel (glutinum) összeragasztották, azután a lap érdességének vagy egyenlőtlen voltának eltávolítására prés alá helyezték, a napon megszárították, körülvágták s végre még egyszer kisimították. A gyárból nem csak egyes lapok (plagulae), hanem teljesen kész könyvek vagyis tekercsek (libri nondum perscripti, charta pura) is kerültek kereskedésbe, melyekből a könyvkötők (glutinatores) az egyes levelek összefüzése által különféle nagyságú könyvtekercseket készítettek. Az irók vagy közvetlenül a gyárból, vagy a kereskedő boltjából szerezték be szükségleteiket. A klasszikus ókorban egy íróanyag sem örvendett nagyobb elterjedésnek, mint a charta Aegyptiaca. A papirt Kómában sokkal előbb ismerték már, mint ezt közönségesen felvenni szokták, nevezetesen a köztársaság utolsó százada óta az irodalmi termékek elterjesztésének kizárólagos közege volt. Kómában többféle minőségű