Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

21 e felfogás szerint — leend : vagyis hogy a patak fölfelé b b' 16. ábra melyet itélejtős uton (a) (15. ábra) lefelé haladunk, melyhez közel vízszintes medrében egy patak (b) folydogál. ítéletünkben ilyenkor abból fogunk kiindulni, hogy az ut, melyen haladunk vízszintes, következőleg az uj helyzet — reánk nézve *a,» a patakra nézve pedig: «b'» folyik. Vagy tegyük fel, hogy egy lejtön (b) haladunk lefelé (16. ábra), melylyel szemben egy, az első lejtővel egyenlő emelkedéssel biró, 8a» lejtő van; ha most ezen «a» lejtő emelkedését akarjuk meghatározni, könnyen tévedni fogunk; ezen «a» lejtő emelkedését nagyobbnak tartván, mintsem a milyen ; ennek oka ismét az, hogy a lejtő (a) emelkedését nem a vízszintes irányhoz hasonlítjuk, hanem «b»-hez, a melyen haladunk s letiinkben vízszintesnek tartunk; tehát az új helyzet, leend: a' b\ A tárgyak helyzetére vonatkozó ítéletünkben sokszor azért csalódunk, mert nincs elegendő támpontunk az elbírálásnál; ilyenkor azután a képzelem is közbelép s létre hozza a csalódást, így például, ha egy torony tetején szélkakast (17. ábra) pillantunk meg a távolból, ennek helyzetéről csak akkor mondhatunk helyes ítéletet, ha azt mozogni látjuk, vagy látjuk az általa vetett árnyékot stb. ; de ha mindezen adat hiányzik, akkor nem tudjuk biztosan eldönteni vájjon a zászló felénk áll-e, vagy tőlünk el van fordulva, azonban ha a képzelni et is működésbe hozzuk, egyszer felénk fordulva láthatjuk a zászlót, máskor tőlünk elfordulva^ a szerint, a mint akarjuk. Ha egy nagyobb, fehér négyzetbe egy kisebb, fekete négyzetet rajzolunk s egy másik, ugyanakkora fekete négyzetbe egy kis fehér négyzetet, mely az előbb rajzolt kis fekete négyzettel egészen egyenlő mint az a 18. ábrában latható, úgy, ha a rajzot pár lépésnyi távolságra, viszszük azt fogjuk tapasztalni, hogy a fekete négyzetbe rajzolt kis fehér négyzet j óval nagyobbnak látszik, a vele teljesen egyenlő kis fekete négyzetnél, mely a nagyobb fehér négyzetbe van rajzolva. E jelenség azon körülményben leli megoldását, hogy a reczehártyára vetett fénysugarak nem csupán azon részekben keltenek izgatottságot, a melyekre közvetlenül esnek, hanem a szomszédos reszekben is ; ezokból a világos tárgyak altalában nagyobbnak tűnnek fel mint a milyenek valóban. Az úgynevezett utóképek is bő forrását képezik az érzékcsalódásnak. Rendes körülmények között a látás érzéklete addig tart, mig a fénybehatás, ha a fénybehatás megszűnt, az érzéklet is véget ér. Vannak azonban oly mmm 17. ábra. 18. ábra.