Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

22 esetek is, midőn a fénybehatás megszűntével még egy ideig fenn marad annak érzéklete. A fénybehatásnak ezen meghosszabbított érzékletei neveztetnek utóképeknek. Az utóképek okozzák azt, hogy a felfelé repülő rakéta, vagy a föld középpontja felé tartó hulló csillag nem egy fénylő pontnak, hanem egy fénylő vonalnak tűnik fel. Ezen alapszik a thaumatrop, mely nem egyéb mint egy táblácska a közepén tengelylyel ellátva; a tábla két felén külömböző rajzok vannak, melyek behatása, a tengely körül való gyorsforgatás következtében, egyesül ; így, ha a tábla egyik felére kalitka, a másik felére madár van festve, a forgás alatt látni fogjuk a kalitkában a madarat. Ezen alapszik továbbá a phantaskop vagy stroboskop, melynél» mint a 19. abra mutatja, egy körsikjára alakok vannak rajzolva a mozgás egymás utáni változatában. Ábránkon le van rajzolva az ingalengés egymás utáni változata. Ha most a kör mögé állva, azt forgásba hozzuk s a kör kerületén levő nyílásokon (1—12) keresztül egy tükörbe nézünk, a tükörben látni fogunk egy ingát, mely szabályszerűen végzi lengéseit. E jelenség ugy magyarázható, hogy minden egyes képnek megfelelő utókép addig tart, míg a következő képről jövő sugár szemünkbe nem ér ; minek következtében az inga lengése folytonosnak tűnik fel. Az eddig felemlített utóképek igen legesek; vannak ezeken kivül nemleges utóképek is. A nemleges utókép a reczehártya bizonyos részének kifáradása folytán létesül. így például, ha valamely fényes tárgyat huzamosabb ideig szemlélünk, a reczehártya azon része, a melyre a fényes tárgy képe esik, a folytonos inger következtében kifárad, mig a környezetben levő többi rész, minthogy nincs annyira igénybe véve, nem fárad ki ; azért ha szemünket valamely gyengén világított falra vetjük a fénylő tárgy képe most sötét színben fog előttünk feltűnni. A nemleges utókép világos is lehet ; mit a következőleg létesíthetünk : helyezzünk egy fehér papírlapra egy kis, fekete papírból kivágott négyzetet s nézzük e négyzetet szemünkkel bizonyos ideig; ha azután szemünket a fehér papírra vetjük, egy fénylő fehér négyzetet fogunk a papiron látni, mely szemünk mozgását követi, miből kitűnik, hogy itt nem valósággal, hanem csak illusióval van dolgunk. A tárgyak nagyságára vonatkozó becslésünk szintén sok tévedésnek van kitéve. Általánosan ismert azon fogás, mely szerint, felkérünk valakit, hogy jelelje meg a fal alsó részén azon magasságot, mely magasságot elérne egy kalap, ha a fal tövében a földre helyeznénk. Ha a felszólított egyén a magasságot megjeleli s mi oda helyezzünk egy kalapot azt fogjuk tapasztalni, hogy a kalap jóval kisebb a megjelölt magasságnál. E csalódás oka abban rejlik, hogy mi a fal alsó részét mindig kisebbnek latjuk, holott a kalap reális nagysága -kmeretes előttünk. Ugyancsak a nagyság téves meghatározása létesül a következő esetben is : rajzoljunk fel egy darab papírra három egybevágó négyzetet, melyek közül