Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

19 lábizom érzetei pedig a nagyobb távolság becslésénél jönnek tekintetbe. Ezen izomérzetek a többszörös ismétlés folytán a látás érzékleteivel s a szemizom érzetekkel társulnak. E társulás már az első gyermekévekben kezdődik. A gyermek a dajka által hordoztatva, folyton tapasztalja azon változásokat, melyek, körülhordoztatása folytán, a tárgyak látásánál felmerülnek, s mihelyt tudatára ébred annak, hogy viszik, a látás közben észlelt változásokat is e körülménynek fogja tulajdonítani. Mialatt a gyermeket a szoba egyik végétől a másikig viszik, a szemközt levő szobafal látszólagos nagysága a gyermek szemében kétszer, háromszor, négyszer akkora leend. Ily feltűnő külömbözés mellett lehetetlen, hogy a két tény társulása a gyermek leikében elmaradjon. Ha a gyermek már járni kezd, közvetlen alkalma leend tapasztalni a változást, mit járása a környezetében levő tárgyak képein létesit, s pár hétvagy bizonyára pár hónap múlva már szorosan társulni fognak a járás közben létesült izomérzetek a látás körében tapasztalt változásokkal. A gyermek ugyanezen idő alatt a tárgyakat kezével megfogja, a széket, az asztalt körüljárja stb. s igy alkalma van a reális nagyságot is a látás érzékietekkel egybevetni. A ki tudja, hogy mennyit mozog az egészséges gyermek s hogy mindent elérni, megfogni stb. akar, az ki fogja tudni magyarázni egyszersmind azon szoros összeköttetést, mely a látás és izomérzetek között épen ezen sokszori kísérlet folytán létesül. A távolság észrevevésének most előadott elméletét támogatja azon körülmény is, hogy a vakon született egyének, kik évek múlva orvosi segitség folytán látásukat elnyerték, a távolságot mérlegelni eleintén nem tudták. A Cheselden által meggyógyított vak orvosának azt mondotta, hogy ugy tűnik fel előtte minden, mintha szemeit érintené; mi természetes is; mert eddig nem volt az illetőnek alkalma a távolság észrevevéséhez szükséges képzettársulásokat létesíteni. * ... * Ámbár szemünk egyike a legtökéletesebb optikai készülékeknek, még is vannak esetek, midőn a tárgyakat másként látjuk, mintsem azok a valóságban vannak. Az ilyen jelenségeket érzék csalódásnak (illusio), vagy optikai csalódásnak nevezzük; Az érzék csalódásokkal való megismerkedés annyiban fontos, a mennyiben mintegy mélyebb bepillantást nyújt a látás természetébe. Ha egy papírdarabra egymástól csekély távolságra két egyes vonalt rajzolunk, meglehetős pontossággal megtudjuk ítélni, vájjon a két vonal párhuzamos-e, vagy pedig sem. Zöllner azonban kimutatta, hogy furcsa csalódásnak leszünk kitéve akkor, ha két párhuzamos vonal mentén rövid, rézsútos vonalakat huzunk, mint az a mellékelt 14. ábrán látható ez esetben a «b» és ' c vonalak ugy fognak feltűnni, mintha nem volnának párhuzamosak, hanem kellő meghosszabitás után egymást fent metszenék, az «a» és «b» vonalak pedig látszólag lent találkoznának. E csalódást egy