Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

16 nak, befödött arczal (velato capite). Szükséges volt az isteneket neveiken szólítani, miért is minden liiba kikerülése végett mindannyiszor hozzátevék : sive tu deus, sive tu dea es ; akár isten, akár pedig istennő vagy te ! Ima­közben kezeikkel az oltárt, 1) ima után pedig szájukat érintették, mely cselek­mény a d o r a t i o-nak neveztetett. -) Különben imádságnál bálványaik térdeit szokták átkarolni, mivel a térdet az irgalom székhelyének tartották. Ha va­lamely templom törvénye (lex templi), az áldozat czélja, vagy bizonyos isten­ség más különösen meghatározott magatartást elő nem irt, kezeiket az ég­felé nyújtották. 3) Xeptunhoz imádkozva, kezeiket a tenger felé kellett ki­terjeszteniük (Virg. Aen. 5, 233); Tellushoz 4) vagyOpshoz 5) imádkozva, ke­zeikkel a földet érintették. Más istentiszteleteknél ismét térden állva nyúj­tották áldozataikat, mint ezt Quintilián (inst. or. 9, 4, 11) állítja : non eos­dem modos adhibent, cum belliciun est canendum et cum posito genu suppli­candum est. Nem kell csodálkoznunk, lia a rómaiak a szokásos isteni tisztelet és mindennapi imádságaik végzésére mindannyiszor egy órát, vagy ennél is többet szenteltek. Ha Juvenalis szerint f i) csak a test és lélek jólétéért imádkoztak volna, ugy imáik és egyéb isteni tiszteletek bizonyára nem nyúl­tak volna náluk oly hosszura. De részben valódi, részben pedig csak kép­zelt igényeik nagy száma ; az imáikban előfordult ismétlések, melyeket azért tettek, hogy biztosabb meghallgatásban részesüljenek; különösen pedig isteneik nagy száma, kiket különféle bajaikban egyenként tartoztak segítségül hivni: mindezen körülmények hosszadalmas szertartásokat tettek szükségesekké, mikre különben, lélekben és igazságban imádkozva, valóban nem szorultak volna. — Némelyek — úgymond Seneca 7) — esztelen módon oly dolgokért imád­koztak isteneikhez, melyeket emberektől kérni szégyenlették volna ; mások imáikat és fogadalmaikat titokban végezték, bálványaiknak mintegy füleibe susogva azokat, hogy senkitől meg ne hallassanak. Ismét voltak, kik az ájtatosság szine alatt nem csak az embereket, de még az isteneket is meg­') V. ö. Virg. Aen. 4,219. — Servius Virgil .magyarázója : Necesse enim erat aras a sacrificantibus teneri ; qnod nisi fieret. diis sacrificatio grata non esset. 2) Pli n. n. h. 28, 25 : in adorando dextram ad oscrilum referimus. 3) A p u 1 e i n s (de mundo 33) : Namque habitus orantium sic est, ut manibus exten­sis in caeluni precemur. V. ö. Virg. Aen. 2,153.(i88. — 3,17(5. -4.205. -10.667. — Hör. od 3,23. — Seneca ep. 41,1. — Ovid. uietam. 9,702. — Fast. 3,364. — Trist. 1,11,21. — Silins Ital. 4.671 ; 15,564. 4) Macrobius 3. 9, 12: (dictatôr) cum Tellnrem dicit, manibus terrain taiigit : cum Jovem dicit, inanus ad caelum tollit : cum votum recipere dicit. manibus pectus tangit. 5) Macr. 1, 10, 21: liuic deae sedentes vota concipiunt terramque de industria tangunt. 6) Sat. 10,356 : Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano ! 7) Epist. X: . . . nihil deum roges, nisi qnod rogare possis palain. Nunc autem quanta dementia est hominuin? turpissima vota diis insusurraut: siquis admoverit aurem coutice­scent. et qnod scire lioniinem nolunt, deo narrant.

Next

/
Oldalképek
Tartalom