Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887
16 nak, befödött arczal (velato capite). Szükséges volt az isteneket neveiken szólítani, miért is minden liiba kikerülése végett mindannyiszor hozzátevék : sive tu deus, sive tu dea es ; akár isten, akár pedig istennő vagy te ! Imaközben kezeikkel az oltárt, 1) ima után pedig szájukat érintették, mely cselekmény a d o r a t i o-nak neveztetett. -) Különben imádságnál bálványaik térdeit szokták átkarolni, mivel a térdet az irgalom székhelyének tartották. Ha valamely templom törvénye (lex templi), az áldozat czélja, vagy bizonyos istenség más különösen meghatározott magatartást elő nem irt, kezeiket az égfelé nyújtották. 3) Xeptunhoz imádkozva, kezeiket a tenger felé kellett kiterjeszteniük (Virg. Aen. 5, 233); Tellushoz 4) vagyOpshoz 5) imádkozva, kezeikkel a földet érintették. Más istentiszteleteknél ismét térden állva nyújtották áldozataikat, mint ezt Quintilián (inst. or. 9, 4, 11) állítja : non eosdem modos adhibent, cum belliciun est canendum et cum posito genu supplicandum est. Nem kell csodálkoznunk, lia a rómaiak a szokásos isteni tisztelet és mindennapi imádságaik végzésére mindannyiszor egy órát, vagy ennél is többet szenteltek. Ha Juvenalis szerint f i) csak a test és lélek jólétéért imádkoztak volna, ugy imáik és egyéb isteni tiszteletek bizonyára nem nyúltak volna náluk oly hosszura. De részben valódi, részben pedig csak képzelt igényeik nagy száma ; az imáikban előfordult ismétlések, melyeket azért tettek, hogy biztosabb meghallgatásban részesüljenek; különösen pedig isteneik nagy száma, kiket különféle bajaikban egyenként tartoztak segítségül hivni: mindezen körülmények hosszadalmas szertartásokat tettek szükségesekké, mikre különben, lélekben és igazságban imádkozva, valóban nem szorultak volna. — Némelyek — úgymond Seneca 7) — esztelen módon oly dolgokért imádkoztak isteneikhez, melyeket emberektől kérni szégyenlették volna ; mások imáikat és fogadalmaikat titokban végezték, bálványaiknak mintegy füleibe susogva azokat, hogy senkitől meg ne hallassanak. Ismét voltak, kik az ájtatosság szine alatt nem csak az embereket, de még az isteneket is meg') V. ö. Virg. Aen. 4,219. — Servius Virgil .magyarázója : Necesse enim erat aras a sacrificantibus teneri ; qnod nisi fieret. diis sacrificatio grata non esset. 2) Pli n. n. h. 28, 25 : in adorando dextram ad oscrilum referimus. 3) A p u 1 e i n s (de mundo 33) : Namque habitus orantium sic est, ut manibus extensis in caeluni precemur. V. ö. Virg. Aen. 2,153.(i88. — 3,17(5. -4.205. -10.667. — Hör. od 3,23. — Seneca ep. 41,1. — Ovid. uietam. 9,702. — Fast. 3,364. — Trist. 1,11,21. — Silins Ital. 4.671 ; 15,564. 4) Macrobius 3. 9, 12: (dictatôr) cum Tellnrem dicit, manibus terrain taiigit : cum Jovem dicit, inanus ad caelum tollit : cum votum recipere dicit. manibus pectus tangit. 5) Macr. 1, 10, 21: liuic deae sedentes vota concipiunt terramque de industria tangunt. 6) Sat. 10,356 : Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano ! 7) Epist. X: . . . nihil deum roges, nisi qnod rogare possis palain. Nunc autem quanta dementia est hominuin? turpissima vota diis insusurraut: siquis admoverit aurem couticescent. et qnod scire lioniinem nolunt, deo narrant.
