Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887
17 csalni törekedtek. Horácz i) mondja : „Ama jámbor ember, kire az egész piacz és a törvényszék hallgatni szoktak, bár hányszor áldoz disznót vagy ökröt, miután hangosan kiabálta : Janus atya, vagy Phoebus, azonnal már ajkait is mozgatja, mert fél, hogj* mások meghallják és titokban mondogatja : dicső Laverna, 2) add meg, hogy ámithassak s mindenkor igazság-szerető és szent embernek látszassam, töröld el vétkeimet és palástold el cselszövényeimet!" Altalán véve becsvágy, pénz- és élvezetvágy képezte legfőbb czélját ájtatosságuknak, és a vallás ürügyét csak saját önző czéljaik szépitgetésére használták, valamint titkos vágyaik elérésére is : hogy mások előtt minél nagyobbaknak látszassanak ! Publius Scipio — úgymond Livius 3) — ama bámulatot, melyre másokat maga iránt elragadni képes volt, nemcsak rendkivüli természeti adományainak és kitűnő erényeinek köszönheté, hanem még azon fortélya- és ravaszságának is, melylyel természetei tulajdonainak ifjúságától fogva oly fényes elismerést szerezni képes volt. A nép előtt tartott majdnem minden beszédje telve volt a legmesterségesebb ámitgatásokkal, melyek szerint ő majd titkos jelenésekben, majd pedig álomlátás- vagy kinyilatkoztatásban tudott meg mindent az istenektől : mi részint a benne táplált babonahitnek volt kifolyása, részint pedig ama mesterséges fogásainak szolgált alapul, melyekkel rendeleteit és inditványait mintegy jósigék gyanánt tudta feltüntetni. Ily czéltól indíttatva és hogy polgártársainak iránta való bizalmát felébreszsze, már ifjúkorában, midőn még alig viselte a férfi tógát, már is még a legcsekélyebb fontosságú magán- és államügyekhez nem másként fogott, mint hogy előbb a Capitoliumba vonult fel és templomában hosszabb ideig imádkozott vagy elmélkedett : mely szokásának egész életében hódolt. Mindazáltal a napuak első órái nem voltak kizárólagosan az isteni tiszteletnek szentelve; mert ugyanezen órákat egyúttal a társadalmi életben divó illem kifejezésére is szokták felhasználni. Rómában ugyanis, mint másutt, az alacsony sorsnak ekkor tisztelegtek az előkelőbbeknél; a nép a felsőségi személyeknél, ezek ismét a gazdagoknál. !) Epist. I. ep. XVI. 57: Vir bonus, omne forum quem spectat et onme tribunal, Quandocunque deos vel porco vel bove placat, ,.Jane pater! u clare, clare quuui dixit „Apollo!" Labra movet, metueus audiri : „Pulchra Laverna Da mihi fallere, da iusto sanctoque videri, Xoetem peccatis et fraudibus obiice nubem." 2) Laverna, védistennője a nyereségnek, különösen a titkosnak, innen a tolvajságnak és több effélének. A Via Salaria-11 temploma, a tőle elnevezett Porta Lavernalis mellett pedig oltára volt. Mercuriussal együtt is szokták segítségül híni, ki hasonlóan a tolvajok istene volt. 3X L i v. 26,19 : . . . fuit enim Scipio non veris tantum virtutibus mirabilis, sed arte quoque quadam ab inventa in ostentationem earum compositus, pleraque apud multitudinem ant ut per nocturna visa species aut velut divinitus mente monita ageus, sive et ipse capti quadam superstitione animi, sive ut imperia consiliaque velut sorte oraculi missa sine cunctatione exsequerentur, adhoc iam inde ab initio praeparans animos, ex quo togam virilem sumpsit. nullo die prius ullam publicam privatamque rem égit, quam in Capitolium iret, ingressnsque aedem consideret et plernmque solus in secreto ibi tempus tereret. hic mos per omnem vitám servatns ....
