Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

11 A rómaiaknak különféle szerkezetű ilynemű óráik voltak, melyek nem ugyanazon módon mutatták az órákat. Voltak téli és éjjeli órák : h o r ologia nocturna, melyeket meg kell külömböztetnünk a nappali óráktól, mint a melyek éjjel liasznavehetlenek voltak ; és h o r o 1 o g i a hiberna, télre valók, midőn az ég borús és felhős szokott lenni. Hogy ily órákról némi fogalmunk legyen, képzeljünk magunknak egy meglehetős nagy terjedelmű, vizzel telt edényt (üvegből), melyből a viz tizenkét óra alatt az edény fenekén levő lyukon keresztül egy másik, hasonló nagyságú edénybe folyt. Az alsó edény vizében, ennek fokozatos emelkedésével egyenes irányban egy kis dugasz-cser emelkedett fel a magasba, mely „genius" alakjával szokott birni kis pálczával kezében, melynek segélyével pontosan mutatta az óra felett akalmazott és oszlopocskára jegyzett óraszámokat. Ily órák azonban külömböztek azoktól, melyek a régieknél „clepsydra" néven fordultak elő. Utóbbi ugyanis vizzel telt gula- vagy kúpalakú üvegedény volt, kis nyilassal ellátott fenékkel, szájas része pedig szűk és hegyezett volt. A vizén egy darabka, tűvel ellátott parafa úszkált, mely az üvegen látható számokat egymás után, egyiket a másik alatt, mutatta. A clepsydra, napóramutatók és viziórák egyedül ismert óráik voltak a rómaiaknak, miután kerékszerkezettel biró órákról még semmi fogalmok sem volt. Különben a viziórák késő középkorig használatban maradtak. A rómaiak az évszakokra való minden tekintet nélkül a napot 12 órára osztották, és ugyanannyira az éjet miért is nyáron a nappali órák hosszabbak voltak, télen pedig rövidebbek. Az első óra kezdődött a nap felkeltével, a hatodik délben, a tizenkettedik pedig végződött a nap lenyugtával. Ezután következett az első éji óra ; éjfélkor volt a hatodik, a tizenkettedik pedig napkéltéig tartott. Hogy minden háziúr magát idő tekintetében tájékozni tudja, a háznál egy rabszolga volt alkalmazva, kinek egyéb dolga sem volt mint az órára tekinteni, s azt urának mindenkor bejelenteni. Plinius 2) rögtöni halálesetekről beszélve, egy bizonyos Cn. Bebius Tamphilusról emlékezik, ki Bithynában praetor volt. Ez ugyanis, midőn épen rabszolgájától az időt kérdezte — cum a puero quaesisset horas — halva rogyott össze. Seneca 3) megvetőleg szól ama rossz szokásról, magának az időt teendőinek végzésére bejelentetni ; mintha bizon, úgymond, az ember magától is ne tudhatná vagy érezhetné, hogy mikor éhezik. A napnak tizenkét, az évszakok változása szerint majd rövidebb majd hosszabb, órára való felosztása a babyloniaktól származik, ezektől a görögök vették át, kiktől ismét a rómaiak. Eszerint a nappali órák az éjjeliekkel tartamra nézve csak napéjegyen — aequinoctium — idején egyeztek meg, a ') Censoriiius 23. 6.: Iii horas XII divisum esse diem uoctemque in toditem vulgo notum est. 2) Nat. hist. 7, 54. 3)De brevitate vitae: Nec illos quidem inter otiosos numeraveris, qui sella se et lectica hue et illuc ferunt. et ad gestationum suarum, quasi deserere illas non liceat, horas occurrunt. quos quando lavari debeant, quando natare, quando coenare, alius admonet : et nsque eo nimio delicati animi langnore solvuntur, ut per se scire non possint. an esnriant.