Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

32 Mir will es aber scheinen, dass die nicht weniger unverständig urtheileil welche die unendlich viel wundervollere Harmonie der Schöpfung als ein Spiel des Zufalls betrachten. Je tiefer wir eindringen in die Kenntniss der Natur, desto inniger wird auch die Ueberzeugung, dass nur der Glaube an einen allmächtigen und allweisen Schöpfer, der Himmel und Erde nach ewig vorbedachtem Plane geschaffen, die Räthsel der Natur, wie die des menschlichen Lebens zu lösen vermöge. Es ist daher nicht allein des Menschen Herz

, was uns mit Gott verbindet, sondern auch die Natur".

1) (604. 1.) „Isten a természetnek alkotó kútforrása és a természettudománynak absolut föltevése", ez azon eredmény, melyre a természettudománynak kitűnő ismerője, a mélyen gondolkodó és derék búvár Dr. Ulrici Hermán többször emiitett müvében „Gott und die Natur" utal. Lássuk mit mond könyvének előszavában éppen a mi kérdésünkre vonatkozólag : „Die Natur und ihre Erkenntniss ist der Prüfstein der religiösen Ideen , wie der philosophischen Forschung nach den letzten Gründen des Seins und Geschehens. Ruht der Glaube an Gott auf Wahrheit, so wird jeder neue Fortschritt in der wissenschaftlichen Erkenntniss der Natur zu einem neuen Beweise seiner Berechtigung werden, ihn bestätigen, kräftigen, erhellen müssen, denn gibt es einen Gott im religiösen Sinn des Wortes, so ist die Natur nothwendig seine erste und älteste Offenbarung. Ich habe jenen Prüfstein angelegt, ich habe nach ihm so scharf und genau, als ich es vermochte, gemessen und erwogen; und es hat sich mir ergeben, dass die moderne Naturwissenschaft, weit entfernt dem Pantheismus, Naturalismus und Atheismus in die Hände zu arbei') »A természet az ő fejlődési folyamatában végtelen nagyszerű, harmonikus egész, melynek okvetetlenül egy terv és egy gondolat szolgál alapul. Igaz ugyan, hogy mi ezen megmérhetetlen nagyságú épületnek csak főoszlopait ismerjük, de minél inkább tárja fel előttünk az ősvilág az ő csodáit, annál nagyszerűbb és gazdagabb lesz az, annál inkább telnek azon hézagok, melyeket a mostani teremtés ellőttünk feltár és annál szorosabban fűződnek össze az egyes részek harmonikus épületté. Bármily nagyszerű és dicső is az, mégis csak az látja, a kinek szellemi látása erre nézve nyilt. Egy hasonlat szolgáljon magyarázatul. Beethoven valamely symphoniájával teleirt lap csak a szakértőre nézve bir értelemmel. Reá nézve minden hangjegy jelentéssel bir, és mihelyt ezen jegyeket zeneileg értelmezi, a harmóniák egész világa ömlik ki azokból. így áll a dolog a természettel. Az egyes tünemények, hasonlóan az egyes hangjegyekhez, csak akkor birnak értelemmel, ha azokat kellően összefűzni és összefüggésökben felfogni tudjuk. Ekkor egy nagy, tagolt egészszé fűződnek és a mi lelkünkben is keletkezik a harmóniák egy világa, mely minket nővéréhez, a zöngék harmóniájához hasonlóan az érzéki világ fölé emel és egy isteni világrend sejtelmével eláraszt. Kétségkívül mindenki igen együgyű embernek tartaná azt, ki azon állítást kockáztatná, hogy ama symphoniák jegyei a papirra véletlenül került pontokból származtak. Nekem pedig úgy tetszik, hogy azok, a kik a teremtés végtelenül csodálatosb harmóniáját a véletlen játékának tartják, nem kevésbé esztelenül ítélnek. Minél mélyebbre hatunk a természet megismerésében, annál bensőbb lesz a meggyőződés, hogy csakis az egy mindenható és legbölcsebb Teremtő, ben való hit, ki íl&. eget és földet előre megállapított terv szerint alkotáképes valamint a természetnek, úgy az emberi életnek talanyait megoldani. Miért is nemcsak az emberi sziv az, mi minket Istenhez fűz, hanem egyúttal a természet.®