Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

24 szerint a dolgok az ő primordialokaik szerint fejlődtek, úgy, hogy a sz. irás mindannyiszor újra egy napot vesz fel, valahányszor a teremtmények oly uj sorrendje következik, mely az előbbit feltételezi. Ebből láthatjuk, mily kevéssé van elzárva a tudományos kutatás elől a világképzésnél működő, természetes erők birodalma, mi több, hogy a vallásos és tudományos világnézlet elvileg összhangzatba olvadhat. Azonban különbséget kell tenni a valóban tudományos felfogás, és az istenellenes felfogás között. Az igazi tudomány a világképzés folyamatát sohasem tekinki pusztán a vak, anyagi primordialokok eredményének, hanem azt mindenkor az isteni működés vezetése alá helyezi. A természetes okoknak ezen összeköttetését az absolut ősokkal, melyet az istentelen világnézlet gúnyolva széttép, elég élesen kiemeli sz. Ágoston e szavakkal: „Omnem naturam et omnem speciem universae creaturae nonnisi opere Dei formari . . . Ipsas omnino naturas, quae sic vei sic in suo genere efficiuntur, non facit nisi summus Deus, cujus occulta potentia omnia penetráns, incontaminabili praesentia facit esse quidquid aliquo modo est, in quantum est; quia non faciente illo non tale vei tale esset, sed prorsus esse non posset.

1) De civit. Dei XII. 25. Ha tehát ily módon egyrészt a vallásos világnézlet legfőbb princípiumához szigorúan ragaszkodik, úgy másrészt a kutatás jogait is éppúgy védi. Eszerint tehát bizonyos az, hogy a vallásos és tudományos világnézlet közt, tekintettel a princípiumokra nemcsak ellenmondás nem létezik, hanem ellenkezőleg teljes összeférhetőség, megegyezés. A kutatásnak megvan a maga tere, a maga princípiuma, a maga módszere, továbbá saját terén szabad mozgása, és ezzel a mi kérdésünk elvi végmegoldását nyerte. Ámde tekintve ezen végmegoldást, azon követelésre vagyunk jogosítva sőt kényszerítve, hogy a két világnézlet, ha mindjárt különböző álláspontokból indul is ki, végeredményében megegyezzék. De itt van állítólag a homlokegyenest mutatkozó ellentét. Tagadhatatlan, hogy egyenlő okokból egyenlő hatások, egyenlő princípiumokból egyenlő következtetések vezettetnek le. Ámde az egyik világnézlet, t. i. az áltudományos a világnak Istentől való absolut elválasztására, a természetnek absolut önállóságára, a materiálismus- és atheismusra jut. A vallásos világnézlet, és az ezzel szövetkezett igazi tudomány ellenben a világképzést végre is Istenre vezeti vissza, az Istennek beleavatkozását a világképzés lényeges és szükséges föltétele gyanánt követeli, és theismusra jut. Itt állunk tehát értekezésünk kritikus pontja előtt, az eldöntő, elkerülhetetlen ') ,A természeti dolgok egészben és különválva csakis Isten művét alkotják .... Minden természeti dglog, bármily módon legyen is alkotva, csakis Istentől való, kinek rejtett hatalma mindent áthatva, be nem szennyezhető jelenlétével teremt mindent a mi bármi módon van; mert alkotása nélkül nem volna ilyen vagy olyan, hanem semmikép sem létezhetnék.*