Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886
25 vagy-vagy előtt, theismus vagy atheismus előtt. A két eredmény egymást kizárja; ha igaz az egyik, úgy a másik az nem lehet. Akár az egyik, akár a másik oldalon kellett a számítási hibának történnie, mert a világ az ő tárgyilagosságában csak nem tekinthető határozatlan egyenletnek, a melyben az ismeretlen helyébe két vagy több érték igtatható! Vizsgáljuk tehát szorgosan, mely oldalon esett a hiba, mert akkor hamar meglesz a bizonyiték, hogy melyik megoldás a tudományosan helyes, váljon a theismus, vagy atheismus. Mindenekelőtt kérdezzük az ujabb természettudomány ünnepelt megalapítóját, és oly feleletet kapunk, mely már is sejteti velünk, kinek előnyére dül el a végzés. Baco, ki az exact kutatás érdemében oly határozottan lép sorompóba, az inductio módszerét oly csattanósan alkalmazásba hozza, egészen világosan így szól: Hujus scientiae limites vere signantur, ut ad atheismum confutandum et convincendum, et ad legem naturae informandam se extendant. 1) De augm. scient. III. 2. Azonban a sejtelemnek bizonyosságig kell emelkednie, ha látjuk, hogy a magában véve helyes principium oly kizárólagos módon emeltetik érvényre. Megint Baco volt az, a ki ezen principiumot élesen körvonalozta és a természettudománynak tulajdonképeni terére, a „causae secundae" terére szorította, míg a transcendentalis, vagyis a philosophia és vallás magasabb regiójában más princípiumok irányadók. Amaz, úgymond, csak a teremtmények szemléletével foglalkozik, és úgy szüli a tudományt, Istenre vonatkozólag azonban csak csodálkozást kelt így tehát egyszersmind csonka tudomány, a mennyiben az eldöntő kérdés az utolsó létezési és alap-ok felől ezen tudomány által meg nem oldható. 2) Ha tehát a vallás-ellenes tudomány azt hiszi, hogy egyedül az exact kutatás utján oldhatja meg a világ végső oka felőli legfőbb kérdést, úgy téved, és Baco e szavakat hangoztatja feléje: „Si quis ex rerum sensibilium et materiatarum intuitu tantum luminis assequi sperat, quantum ad patefaciendam divinam naturam aut voluntatem suffi') Ezen tudomány határvonalai úgy jelöltetnek ki, hogy az atheismus inegcáfolását e's a természeti törvény magyarázatát foglalják magukban. Etenim contemplatio creaturarum, quantum ad creaturas ipsas, praestitit scientiam, quantum ad Deum, admirationem tantum, quae est quasi abrupta scientia. Ideoque scientissime dixit quidam platonicus: sensus humános solem referre, qui quidem revelat terrestrem^ globum, coelestem vero et stellas obsignat, sic sensus referunt naturalia, divina occludunt.* De augm. scient, c. I. *) »Ugyanis a teremtmények szemlélése, megfigyelése ezekre nézve ismereteket nyújt ; Istenre vonatkozólag ellenben csak csodálkozást kelt, a mi tulajdonkép csak csonka ismeret. Azért igen helyesen jegyzé meg egy platonikus: az emberi érzékek a naphoz hasonlítanak némileg, a mely a földgömböt megvilágítja, de az éggömböt és a csillagokat elhomályosítja; hasonlóan az érzékek tudomásunkra juttatják a természetieket, az istenieket pedig elrejtik.*
