Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886
12 nemből, egyik faj a másik fajból sohasem keletkezik, és hogy ezen faji különbség állandó, eltörülhetetlen, és hogy e szerint értendő a régi axióma. De ezzel a Darwin-féle theoria fölött ki van mondva az itélet is; mert maga a természet az, mely ellene tényleg vetőt mond, és nehéz belátni, hogyan mer és tud az ellenfél olyant állitani és terjeszteni, a mi a valóságban, a tényekben megerősitést nem nyer? „Ha az első fajokat — úgymond Heer Oswald, — még oly egyszerűen szervezve gondoljuk is, mégis teremtői közreműködést is kell elfogadnunk oly értelemben, a mint azt a mostani természet többé fel nem tárja, mivel most még a legalacsonyabb fokon álló növények és állatok is csak már létezőkből származnak." 1) A palaeontologiára való hivatkozás sem sikerült, és az imént nevezett tudós, palaeontologikus vizsgálódásainak eredményére támaszkodva, a darwinismus ellen kikelt, és a fajok keletkezését titoknak, talánynak mondja, melynek megfejtésén fáradozhatunk, mely azonban teljes megfejtést az előttünk eddig ismeretes természeti tüneményekből, és a most érvényben levő törvények felhasználása által nem nyert. 2) E szerint tehát a láncnak ezen szeme sem állja ki a kritikát. Ha most még az utolsó szemet vizsgáljuk, mely nem egyéb mint az átalakulási theoriának alkalmazása és kiterjesztése az emberre, ugy ez csak azért történik, mert nagyon is kézzel foghatólag mutatja, mily cynismusra vezet a vallásellenes, tisztán naturalistikus világnézlet. Vogt az, ki az embert a legmagasabb állatnemtől, a majomtól származtatja, és ezen származást mint az exact vizsgálódás által constatált tényt állitja fel. — Itt teljes lehetetlen tudományos vitatkozásba ereszkedni mert az ellenfél részéről hiányzik minden bizonyiték, és ha a természettudomány lehetetlennek tartja a faji különbséget kiküszöbölni és eltörölni, ugy komolyan senki sem gondolkodhatik arról, hogy az ember és állat közti különbséget elvesse. Azt se csodálhatjuk ezek után, ha Vogt tanának folyományaként az emberi lélek csak a természet tiszta productumának mondatik, melyet nem az alkotó lehelt beléje, és mely e szerint nem is mondható a testtől különböző magasabb, anyagtalan lénynek. Mivel azt találták, hogy a lelki életnek organumai, az idegek az ember szellemi princípiumával oly szoros összefüggésben vannak, hogy e kettő közt kölcsönös egymásrahatás létezik, hogy a test nem börtöne a léleknek, mint ezt Plató hirdeté, a melybe valamely más világon praeexistáló lélek büntetésül záratik, hogy a test és lélek nincsenek csakúgy könnyedén összetákolva, hanem egységes organismusba ugy foglalva, hogy ezen remekműből az egésznek megzavarása nélkül semmit sem lehet elvenni s hogy az egyesnek megzavarása az egésznek felbomlását zárja magába: azért állitólag az ember felöli vallásos nézlet tarthatatlanná lett. Csakhogy mindezt jól tudja és állitja már régen a hivő tudomány is. Ha >) »Die Urwelt der Schweiz.« 1865. 603. 1. 2) u. o. 602. lap.